Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

180 támogatja a nemzeti visszahatást akkor is, midőn a mozgalom élén katholikus magyar főurak állanak; midőn nem volt oly nagy kilátás a győzelemre, mint Bocskay, Bethlen és Rákóczy György idején. De még ha akarta volna is a királyi kormány a kötött békék feltételeit — különösen a protestáns vallásszabadságot becsületesen végrehajtani, — egy nagy akadálylyal mindig megkellett volna küzdenie és ezt a katholikus klérus gördítette volna útjába. Hogy azonban mily kevéssé volt komoly szándéka a királyi kormánynak a nikolsburgi béke által kiszabott korlátok között megmaradni, mutatják azon felterjesztések. melyek oly férfiú részéről tétettek meg, ki személyes érdekeinél fogva a király embere, politikai meggyőződésénél fogva királypárti, labancz, vallására pedig a legbuzgóbb katholikus. E férfiú gr. Eszterházy Miklós, Magyarország nádora, — ki már 1638ban le akart mondani nádori méltóságáról azon számos megaláztatás következtében, melyeket nem anynyira a nádor személye, mint inkább az ország első méltósága volt kénytelen érezni. Az országgyűlések tartása is egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, inert fáztak Bécsben a magyar országgyűlésen tárgyalásra kerülő kérdésektől, ínég inkább azon szellemtől, mely a protestáns nemzeti pártot áthatotta; minthogy e szellemmel nyiltan szembeszállni a legtöbb esetben nem lett volna okos dolog. A legerőltettebb ürügyök alatt halasztották más időre; a baj csak az volt, hogy az adó megajánlása kizárólag az országgyűlés joga volt. 1642-ben sem akartak országgyűlést tartani, minek folytán Eszterházy nádor egy emlékiratot nyújtott át