Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

maga Bethlen a magyarok létszámát nem becsüli többre 2 milliónál és ez a maroknyi nép számtalan sebeiből vérezve is, büszkén utasítja vissza a kényelmesebb, de dicstelenebb fenmaradást, hanem kétségbeesésében a sok ellensége közül, hol az egyik, hol a másikra csap le és viaskodik, nemzeti létét egy-egy pillanatra meghosszabbítva. S ha nincs meg a magyarban e században ez a korszellem, ha nincs áthatva az a kurucz protestáns magyar nemes ember, jobbágyával együtt azon érzettől, hogy az ügye a legmagasztosabb, a legszentebb ügy, melyért tűrni, sőt elvérezni, halált szenvedni könnyebb, mint megtagadva azt, a legnyugodtabban és anyagiakban bővelkedve élni; akkor a nemzet ma ki volna már törölve az élők sorából és meg is érdemelné sorsát. S ezt Bécsben nem tudták még eddig, 100 évi uralkodás után, hanem a XVIII. század császárjainak tanácsosai már tudtak annyit, hogy közönséges hatalmi eszközökkel a magyart nem lehet a csehek és örökös tartományok sorsára juttatni, hanem a magyar nemességet mindenek előtt el kell nemzetietleniteni, a mi a főnemességgel sikerült is, mely kész eszköze volt egyideig a nemzet ellen irányuló beolvasztási kísérleteknek. Még a XVII. században Bécsben a bécsi, nikolsburgi békéket sem vették komolyan: a békekötés mindig bekövetkezett akkor, midőn a fegyveres hatalom gyengesége következtében, a meglevő birtok is koczkán forgott. Mutatja ezt az, hogy mindezen békék az első pillanatra is a császári ház ismert álláspontjánál fogva túlságos engedékenységet tanúsítanak; megad-