R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

46 zében mindig az irón és még utóbbi éveiben is jegyezgette a lapszélre tervbe vett munkái folyószámait. Ha ezt láttam, sokszor eszembe jutott az 50-es és 60-as évek lelkesedése. A mi olvasás közben megtetszett neki, vagy a mivel nem értet egyet, azt megjegyezte és megmutatta, vagy felolvasta. Néha eldisputálgattunk fölötte, máskor meg a könyvtárba terelődött a kérdés és utánanéztünk minden lehető módon, hogy kinek van igazsága r Nem egy munka érdekelte annyira, hogy a késő éjjeli órákig olvasta és reggel, mikor köszöntöttem, elmondta észrevételeit addig is, a mig az egészet elolvasva átadá nekem, hogy én is elolvassam. Mert át kellett nekem is olvasnom, hogy annál biztosabb alapon folyhasson az eszmecsere. Néha bámulva láttam, hogy mily unalmas, nem is olvasásra szánt munkákat olvasott érdeklődéssel ! Nem egy munka volt, a melyiket kétszer is átolvasott; igy Karácsony János nagy müvét, a Magyar nemzetségek történetét, mert hiszen az fiatalkori tervének megvalósítását hozta. Össze is hasonlította jegyzeteivel, kritizálta adatait, módszerét; de ha talált is kifogásolni valót, egészben meg volt elégedve vele és nagyra becsülte. Jele ennek az is, hogy az egész munkát kiczédulázta, hogy tisztán láthassa, mely családok minő nemzetségből származnak, mert azt a névmutató nem tünteti fel elég világosan. Kü-