R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

45 letesen kifejezzem azt a véleményemet, hogy az új tervek akadályozzák legjobban a régiek keresztülvitelét ; de a legtöbbször az történt, hogy a lelkesedés engem is magával ragadott. Hiszen oly tiszta lelkesedéssel, oly szívből tudott beszélni. Lelkesedése, tárgyszeretete serkentette, ragadta munkára még akkor is, a mikor előbb emiitett tréfás fizikai törvénye szerint a £ íróasztal mellett ülni, dolgozni terhére esett, nagy megerőltetésébe került; de viszont az, és az abból származó újabb, meg újabb, néha a szertelenségbe csapó, tervei akadályozták meg abban, hogy a mihez hozzákezdett, azt be is fejezze. Ha valami tervére az anyagot összegyűjtötte, tudvágya ki volt elégítve, megszűnt azon tárgy, vagy kérdés iránt való, addig fokozott érdeklődése és azt lefoglalta egy ujabb tárgy. Innen van, hogy ha összegyűjtött anyagát és feldolgozott munkáit összehasonlítjuk, inkább tűnik fel anyaggyüjtőnek, mint feldolgozó historikusnak. De nem csak a könyvtárban, hanem ebéd és vacsora utáni összejöveteleink alkalmával, a «pipázóban« is első sorban tudós volt. Bár utazásai, érdekes megfigyelései és tapasztalatai sokszor kerültek szőnyegre, de első beszédtárgyunkat, ha voltak, az irodalmi újdonságok képezték. Nagyon sokat és nagy figyelemmel olvasott. Ha folyóiratok jöttek, uj könyv jelent meg; élénk érdeklődéssel, sőt mohón olvasta át. Ke-