R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

44 könyv és semmi felesleges. Különösen a magyar történelemre és irodalomtörténetre ideális magánkönyvtár, de egy szakból sem hiányoznak a fontosabb, alapvető munkák és ritkaságok. Ha nála voltam, majd az egész napot könyvtárában töltöttük; válogattuk a kiadásra méltó Írásokat, másolatokat hasonlítottunk össze, közbeközbe meg jóizü beszélgetés mellett pihentettük szemünket és kifáradt figyelmünket. Itt beszélgettük meg «mesterségünk» apróságait, itt mondta el rendesen irodalmi és más terveit is. Mert az elmondott, véghezvitt, vagy a teljesülés stádiumában félbenmaradt tervein kivül minden szépért és jóért, de különösen történelmi irodalmunkért lelkesülő szelleme nagyon sok, csak a messzi jövőben teljesülhető tervet szőtt, a melyeket szépen kiszínezett, a melyekről nagy lelkesedéssel beszélt, a melyeknek megvalósítása érdekében mindjárt kész volt a legnagyobb munkára, a legnagyobb áldozatra. A nagy lelkesedés után, mely a való rideg kereteiből oly könnyen kiragadta, következett a megvalósítás átgondolása és a visszahatás. Ilyen alkalommal és ha régi feldolgozásra, simításra vagy csak kiadásra váró kézirataira tekintett, sokszor felsóhajtott : Miért nem vagyok fiatalabb, miért nem munkabíróbb r — «De hát», tette hozzá néha, tréfásan elhizottságára czélozva, «az ember munkaereje térfogatának növekedése arányában fogy.» Ilyen alkalmat használtam arra, hogy kimé-