R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

42 hol leghivebb barátait, könyveit és kéziratait őrizte. Ezzel varázsolta sajókazai magányát nagy várossá, a hol az unalmat sohse ismerte. A könyveket már gyermekkorában kezdette gyűjteni, még pedig oly szenvedélylyel, hogy gimnazista korában túllépte évdiját és egy könyvkereskedőnél kisebb adósságot csinált. Nehéz szívvel, szégyenkezve vallotta be szeretett édes anyjának, aki nevelési szempontból megrótta ugyan, de örömmel fizette ki adósságát és azután külön mindig adott pénzt neki könyvekre, hogy zsebpénzét ne költse arra. Könyvtárában majd minden, fiatal korában vásárolt, vagy becsesebb, ritka darabnak volt valami története, a mit nagyon érdekesen tudott elbeszélni. Ilyenkor a hallgató előtt megelevenült a mult; régi irodalmi viszonyaink, azokkal az érdekes apróságokkal, kulissza mögötti titkocskákkal, a melyeket könyvekben hasztalan keresünk és a melyek mégis nélkülözhetetlenek akkori viszonyaink ismeretéhez. Ma még többen élnek, a kik előtt ezeknek leirása nem volna újság; de soruk egyre ritkul, a fiatal nemzedéknek pedig fogalma sem lesz arról a nehéz munkáról, arról a sok küzdelemről, a mely irodalmunk mai virágzásához vezetett. Ó átélte, fogékony szive gyermekes lelkesedésével kétszeresen átélte azt a korszakot, a mikor magyar könyv megjelenése még mindig esemény volt; mint gyermek, szorongva várta például a Horváth Mihály genfi kiadását, a mely