Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola

falai_ közé. A lelkek állandó harcra idegződtek he. A történelem nagy véres korszakainak kicsinyített képe lett Szarvasra vetítve. S ha nem is ahhoz hasonló fegyverekkel, de itt is a gyűlölet csinálta a történelmet. Az 1801. esztendő forró nyarának egyik vasárnapján Radatsovszky községi bíró, mint valami hadvezér, a városházára parancsolta a templomból kitóduló népet. Ott először Tessedik ellen szórattak villámok, mert káplánt merészelt tartani, és mert a bírói hatáskörbe is belé merészkedett avatkozni. Hamarosan azonban általános jellegűvé alakult át a támadás, s a nagy papi jövedelmek ellen szólt. És még egy nevezetes vonása: hogy tulajdonképen Radatsovszky egyéni műve volt. Tessedik, mint megtámadott, most maga tett feljelentést a bíró ellen egyéb erőszakoskodásai miatt is. 1802-ben maguk a parasztok is megvádolták Radatsovszkyt, hogy visszaél bírói hatalmával. így mintha a két fél — Tessedik és hívei — újra közeledni kezdtek volna egymáshoz. Egyelőre azonban még sikerült a két szarvasi pap, de kivált a dékán ellen újabb támadást kezdeni. A május 20-i egyházmegyei gyűlésen inkább az utóbbit vádolták, hanyagságot, civakodó hajlandóságot hangoztatva. S amíg az ezután következő vitában Tessedikkel szemben engedékenyeknek mutatkoztak, kérlelhetetlenek maradtak Boczkóval szemben! Egyenesen reáparancsoltak, hogy a legközelebbi pünkösdig igyekezzék megbékíteni az egyházat, mert ha nem tenné, vizsgálatot indítanak ellene. Boczkó fogcsikorgatva vette tudomásul e szörnyű vereségét, és hogy az utolsó, a leghalálosabb döféssel viszonozza a