Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola

66 diknek híveivel szemben is alkalmazott szigora, kálvini erkölcsjavító intései így lettek felhasználva. A tanítókat némi jövedelmektől fosztotta meg, amikor a pénzre váltani szokott halotti búcsúztatókat eltiltotta, ő maga sohasem járt el a lakodalmi-, keresztelő-lakomákra, halotti-torokra; ezt most kezdték úgy tüntetni fel, hogy büszkeségből, gőgből teszi, hogy lenézi a népet. Az alsóbb osztályok számára írott olvasókönyvében nem volt közölve a Miatyánk, a Hiszekegy. Iskolájában (felsőbb rendeletre, de ezt az ellenfél elhallgatta) nemcsak protestánsok, de katolikusok is voltak. Mikor Pozsonyban a királyi tanügyi bizottságnál dolgozott, Felbiger apáttal esténként hosszas sétákat tett. Mindez elég bizonyíték lehetett arra, hogy nem elég erős evangélikus. Mikor iskolája épületének homlokzatára az industriát ábrázoló szobrocskákat akarta állítani, készen volt a vád, hogy bálványokat emel. És ámbár mint lelkész, ahogyan láttuk, elsőrendű volt a maga nemében, megvádolták, hogy papi funkcióit elhanyagolja, hiszen állandóan földje mellett van. De maga az új reform-tanítási rendszer, a régivel való szembehelyezkedés, mind olyan „ok" lehetett, mit ügyesen lehetett a konzervativizmusra mindég hajló parasztság előtt szerepeltetni. A latin nyelv taníttatásának szükségessége imponált az egyszerű embernek, mert nem értette e nyelvet. Tessedik nem akarja a latint, mondogatták, következésképen Tessedik nem akarja, hogy a parasztfiúkból művelt emberek legyenek. Szigorban, puritánságban való szertelenség, szakítás a régivel, ismeretlen újnak bevezetése, soha nem