Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola

62 Mindezt látni és hallani volt kénytelen Boczkó Dániel, Szarvasnak másik evangélikus lelkésze, kit 1786-ban Tessedik ajánlatára hívtak Szarvasra lelkésznek. Nem mondhatni, hogy Tessediknek ez a paptársa s hamarosan ádáz ellenfele egészen híján lett volna értékes tulajdonságoknak. Bár jellemében mélységek tátongtak, bizonyos irányú tevékenység megkülönböztette őt az átlagos tevékenységű papi típustól. Tót nyelven irogatott, s elemiiskolai tót olvasókönyvét több evangélikus iskolában használták. Tehát őbenne is volt ambíció és épen ez lett a Szarvasra jövetele után itt beállott tragikus fordulat oka. Mert ambíciójával nem állott arányban tudása, jelleme és buzgalma. Hivatalában igen hanyagnak ismerték. Magatartása cinikus, sőt pórias volt. Szerencsétlensége, hogy olyan ember mellé került hivataltársként, mint Tessedik, a tudás, jellem és buzgalom mintaképe mellé. És a sikerek megtestesülése mellé. A kettejük közötti viszály, úgy látszik, hamarosan Boczkó Szarvasra kerülése után megkezdődött. Tessedik, ki tizenkilenc évvel régibb szarvasi pap volt, mint minister-primarius, azaz igazgató-lelkész szerepelt. Mint ilyennek nemcsak nagyobb rangja, hatásköre, de addig nagyobb jövedelme is volt a másik papénál, ő azonban, úgy látszik, már elejétől fogva jól ismerte Boczkó féltékenykedő, irigykedő jellemét, s már 1786-ban Péteriben olyan megegyezést kötött vele, mely fizetésben, rangban egyenlővé tette vele paptársát. Természetesen az egyházközség