Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Tessedik tragédiája, pályafutásának vége

58 vármegyei alispán, Sztermenszky főjegyző és más vármegyei funkcionáriusok. A nép épen vasárnapi istentiszteletre gyülekezett féltíz órakor a templomban, amikor Sztermenszky az oltár elé lépett, s ünnepélyesen felolvasta a német nyelven írott császári leiratot. Utána Angyal József hatalmas magyar beszédben ecsetelte az ünnepély okát és fontosságát, majd egy aranygyűrűn és vörös szalagon függő huszonöt arany értékű érmet nyújtott át Tessediknek. mint a gazdasági intézet megalapítójának, egy másikat pedig feleségének és buzgó munkatársának. Az ünnepély német és tót nyelven mondott köszönő beszédekkel ért véget. Ez a nagy kitüntetés, mint írja, ,.okozott sok jó, de talán még több kellemetlen feltűnést oly embereknél, kiknek szíve így szólott: aut imiteris aut oderis." A következő évben majdnem még ennél is nagyobb kitüntetés érte. Június 27-én. az akkor Zimonyban tartózkodó császár elhatározta, hogy Szarvasra jön meglátogatni Tessedik intézetét. Betegsége, majd halála miatt e látogatás elmaradt^ azonban Zimonyban személyesen tárgyalt Tessedikkel több fontos dologról. Ugyanazon évben kitüntető megbízatás érte. Augusztus 5-én legmagasabb leirat szólította fel. hogy „őcsászári és királyi apostoli felségének három fontos tárgy fölött részletes írásbeli felvilágosítást" adjon (össze kellett írnia a török határon levő császári hadsereg visszaéléseit, stb). 1791-ben II. Lipót király kihallgatáson fogadta, s ez alkalommal ezt a sokatjelentő nyilatkozatot tette: ,.Magyarország ilyen intézetek nélkül sohasem fog