Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A szarvasi ev. ótemplom oltára és szószéke, amelyről Tessedik 32 éven át prédikált

44 mintegy kétszázan foglalkoztak már Szarvason gyapjúfonással. Egy év alatt 43 mázsa gyapjút dolgoztak fel 6728 rőfnyi szövetté, s szövetük versenyképes volt a legfinomabb külföldi áruk közt is. Ε szép eredményt Tessedik a saját zsebéből kiadott 5523 forintnyi költség árán érte el. Csak növeli áldozatkészsége értékét, hogy éppen akkor hozta azt, mikor intézete gyári jellegének felhánytorgatásával az ajkán ellene támadt a töle kenyeret kapó szarvasi tót nép. A Szarvason „fabriká"-nak csúfolt iskola növendékei ezenkívül még egy nevezetes iparág folytatásával is megpróbálkoztak. Ausztria az osztrák selyemiparhoz a nyersanyagot túlnyomóan Magyarországból akarta olcsón beszerezni s ezért a kormány nagyobbszabású eperfaültetést rendelt el a kincstári uradalmokon. Ez Tessediket cselekvésre késztette, ő azt szerette volna, hogy mi necsak Ausztria számára termeljünk, de magunknak is. Emlékiratban figyelmeztette tehát Békés-vármegyét a selyemtenyésztésnek sok haszonnal kecsegtető, nálunk még alig dívó iparágára. Majd 1781-ben szedermagvakat, s a következő évben 5000 fiatal eperfácskát ültetett. 1785-ben azután 12 iskolásleány vitte Budára az első két mázsa és 76 font selymet. A termelési eljárás Tessedikhez méltó pedagógiai elvek betartásával történt. Mindent maguk csináltak: maguk a tanulók készítették elő az eperfaültetéshez a földet, maguk ültették és kezelték az eperfákat, s általában egészen a selyem feldolgozásáig mindent maguk végeztek. A feldolgozást Tesse-