Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Ifjúkora

9 A kicsi Tessedik Sámuelről ezeken kívül még azt jegyezzük meg, hogy édesanyja már zsenge gyermekkorában kerti munkához szoktatta, s nagy kedvet ébresztett lelkében a kertészet és gazdászat iránt. Természetbaráttá, kertésszé, gazdává és nevelővé lett így már gyermekkorában. Árvasága, szegénysége következtében pedig jó korán belekóstolt az önfenntartás nehéz küzdelmeibe, s hozzászokott ahhoz, hogy megbecsülje mindennek az értékét, és igyekezzen minden kicsiből lehető legnagyobb hasznot húzni, hogy fenntarthassa magát. Ez a gyermekkori lelki berendezkedés is egész életére szólt! Ilyen előzmények után következett el if jú életének az a szakasza, amikor már meg kellett válnia a szülői háztól. A papi pályát nemcsak apai örökségképen, de mint látni fogjuk, komoly elgondolások, lelki szükségleteinek alapos megelemzése folyományaként választotta. Komoly tanulmányok folytatása végett már előbb is hatalmas gyalogutazásokat tett a Felvidéken. Most megérett arra, hogy hazája határait átlépve, a magyar hazában tapasztaltakat összemérje egy nagykultúrájú nyugati országéival. Jéna, Lipcse, Halle, Dessau, Potsdam, Spandau, Charlottenburg, Berlin nyújtottak számára új tapasztalatokat. Egész életére hatással voltak a Németországban látottak. Erősen német hatás alatt állott élete végéig, és Széchenyiként fájó szívvel állapíthatta meg hazája elmaradottságát, miután meglátta a Nyugatot! Hozzá még olyan ország anyagi és szellemi életműködését figyelhette meg, melyben akkoriban a legfelvilágosul-