Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Ifjúkora

10 hibban, legészszerübben kormányzó fejedelmek egyike uralkodott. Józanul gondolkodó, gyakorlatias embereket ismert ott meg, kik a tiszta ész szavára indulva igyekeztek a természetet Isten tetszésére az emberek szolgálatába állítani. Ami figyelmét megragadta, az csupa ilyen irányú tapasztalat volt. így Halléban a szép vízszabályozás, mi arról győzte meg, mennyi mindent képes felmutatni az emberi ész és kéz vízjárta vidéken, mily nagy darab földet lehet vízmentesíteni és másrészt mesterséges öntözés által termővé tenni. Berlinben is a csinos és hasznos kanálisok kötötték le figyelmét, meg a ,,hűs árnyékkal kínálkozó kellemes erdők az egykori homokpusztaságokon" — és elgondolkozott akkor a tiszavidéki puszták fölött, hol egész napon át hiába keres az utazó egy-egy fát. Potsdamban megbámulta a sanssoucii kertet és a Pregel folyócska iigyes felhasználását, s mint írja, ott fogamzott meg benne a „kanálisépílés, a folyók, mocsarak szabályozásának gondolata". 17ß3-ban került az erlangeni egyetemre, ahol akkor „minden tanszakokban kitűnő tanárok működtek, a város egyike volt a legszebbeknek, s a gyáripar is virágzó állapotban volt. Mindég szívesen emlékezett itteni jeles tanáraira, kiktől a teológián kívül a természettudományokat és az orvosi tudományokat is tanulta, s kik általában ,,a reális tudományoknak legjózanabb elveit" csepegtették akkor szívébe. Abban a korban végezte németországi tanulmányait, amely kor Európaszerte mint az ész kultuszának kora ismeretes. A felvilágosullság korában, amikor megnyílt a lehetőség az egyszerű emberek életszínvona-