Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Ifjúkora

8 olyanok voltak, hogy a szorgalom, a tevékenység, az erély és az erkölcsi szigor iránt esetleg veleszületett hajlandóságokat csak a legnagyobb mértékben felfokozhatták. Korán átesett a nehéz lelki küzdelmek tisztító tiizén. Ifjúságát nagy szerencsétlenség keserítette meg. Hétéves korában elveszítette édesapját. Árvaságában azután megtanulta alázatos lemondással viselni el a sors tövisszúrásait. Olyan nevelkedési körülmény, mely egy életre szóló! özvegyen maradt édesanyja három gyermekével most Békéscsabáról Pozsonyba költözött, a tót faluból a német kultúra körébe tartozó városba. Itt azután kezdetét vette az árván maradt protestáns papi család kenyérküzdelme. Milyen emlékei lehettek Tessedik Sámuelnek élete ezen első éveiről! Anyja, hogy családját fenntarthassa, 8—10 idegen gyermeket kosztba és nevelésre fogadott fel. Úgy lehet, hogy a mindennapi kenyér megszerzésének ez a módja, a gyermekek nevelése, volt döntő hatással egész életére, hogy talán az szabta meg annak irányát egyszersmindenkorra. Ettőlfogva valahogv elválaszthatatlanul odakapcsolódott egyéniségéhez a gyermekek, majd a felnőttek nevelésének problémája. Mindjárt ahogy gimnáziumi tanulmányait elvégezte, nevelőnek állt be, s hét éven át pozsonyi nemesif jak oktatása közben először tanulmányozhatta önállóan a nevelés nagy kérdéseit, figyelhette meg a tanulóifjak képességeit, hibáit, azon forrásokat, mikből az utóbbiak eredtek, s elmélkedhetett helyes megoldásokon.