Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Lolischainál látogatás. Wolf József

68 a névre a misszióház vezetőjét. Igazi nevén P. Idának hívják. Egy 23—24 éves bájos arcú, végtelen kellemes megjelenésű német úri leány, aki bennünket a legnagyobb előzékenységgel fogadott. Kiérezte, hogy bennünket feszélyez a szokatlan környezet s mosolyogva biztatott, hogy egy rövid időn belül mi is majd oly szeretetreméltónak fogjuk látni az ő kis tanítványait, mint ő saját maga. Azután egy pár barátságos szó után, amit a gyermekekkel váltott, bemutatta előttünk, hogy mit tudnak az ő tanítványai. Szent énekek éneklésén kezdték. Elénekelték cigány s majd német nyelven a régi német egyházi énekirodalom egy remekét, amelyet a németek annyira szeretnek : Schönster Herr Jesu, Herscher aller Erde ... Csengő hangon, tisztán énekeltek a gyermekek, mint akikkel az énekművészet együtt született. Aztán Lolischáj kérdéseket intézett hozzájuk Jézusról s a gyermekek nem leckeszerűen, de közvetlenül átérzett komolysággal feleltek. S majd miután Lolischáj megengedte nekik, hogy most már ők is kérdezhetnek tőlünk, amit akarnak, az egyik megkérdezte tőlünk, hogy vájjon mi is Jézus bárányai vagyunk-e ? Lolischáj ugyanis arra tanította őket, hogy ők mindnyájan Jézus báránykái. És a nagy pásztor Jézus azért küldte hozzájuk Lolischájt, hogy Jézushoz vezesse őket. Mikor meghallották, hogy mi is azoknak valljuk magunkat, sőt pásztorok vagyunk, nem gyanakvó szemmel, de szeretettel tekintettek reánk. Mindössze két órát töltöttünk társaságukban, de az a két óra megtanított bennünket arra, hogy átlássuk, hogy milyen óriási nehéz munka az, amit Lolischáj végez. Lolischájnak van dolga, mig megfékezi ezeket a rakoncátlan kis gyerekeket, akiket a természet nevelt. Mennyi szeretetnek kell a lelkében élnie, hogy ezek a kis vadoncok is megérzik! Mennyi csüggedetlen kitartásnak, hogy napról napra össze tudja őket gyűjteni. Mert a mint említettem, ez nem iskola, ahova a törvény parancsolja be a gyermekeket, de ez egy hajlék, amelynek ajtaja nyitva áll minden cigánygyermek előtt. Lolischáj nem kényszeríthet senkit, ő csak hívogat a szeretet hatalmával. Aki ismeri a természet gyermekeinek iszonyát mindenféle fedett hajlékkal szemben, aki tudja, hogy a cigánygyermek csak a szabad ég alatt érzi magát jól — az tudja csak méltányolni azokat a nagy nehézségeket, amellyel Lolischájnak meg kell küzdenie. Mert az a cigánynemzedék, amelynek gyermekeit a cigánymisszió gondozza, nem olyan kultúrált cigányfaj, mint, akiket mi itt Losoncon ismerünk. Igazi nomádcigányok ezek, akiknek egyetlen foglalkozásuk a Tókupeckedés. Világot járó, kóborló nomádsereg ez, amelynek Berlin külvárosa nem igazi lakóhelye, hanem csupán ideiglenes állomása. Igazi hazájuk széles e világ. Mint lócsiszárok bekalandozzák az egész világot. Mikor az indulás ideje eljön, felkerekednek s meg sem állanak Frankfurtig. Mindegyiknek