Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Lolischainál látogatás. Wolf József

67 vassuk a gótbetűs felírást: „Engedjétek hogy jöjjenek hozzám a kis gyermekek". Amint a misszióház közelébe értünk, vidám kacagással és hangos kiáltással szaladt felénk egy cigány fiú. Jól ismerte a vezetőnket, aki a városi misszió embere volt s igazi gyerekes örömmel a nyakába ugrott s miután az az ölébe vette, mifelénk is barátságosan nyújtotta kezét. Egyszerre csak, mintha a földből nőttek volna ki ezek a pöttöm fekete, hiányos öltözetű emberkék egy egész sereg cigány gyerek vett körül bennünket. Mindegyik lármásan a kezét nyújtotta, mindegyikkel kezet szorítottunk. Mire a misszióház ajtajához értünk, már egy lármás, hangos kísérettel léptük át küszöbét. A misszióház egy tágas előszobából, egy nagy tanteremszerűen berendezett szobából s egy kisebb szobácskából, a vezetőnő szobácskájából áll. A misszióintézet azért tartja fenn, hogy a tőle 8 percnyire lakó elhanyagolt cigánygyermekek ügyét felvegye. Ez az egész hajlék tehát a cigánygyermekeknek épült. Nem iskola ez, ahova a törvény beparancsolhatja a gyermekeket, nem internátusszerű, intézmény, amely a gyermekeket elválasztja a szülőktől s így a nevelő munkájának bizosabb hatást enged. A cigányszoba egy hely, ahova a cigánygyermeknek nem muszáj, de szabad bemennie. Csak egy feltétele van a belépésnek az, hogy köteles minden gyermek, minden belépés előtt a kezét megmosni. Amint beléptünk a nagyszobába fojtó, nehéz szag ütött meg bennünket. Az őstermészet gyermekeinek nehéz szaga, akik nem ismerik a fürdés áldását, Ott ültek köröskörül a fal mellett a kis cigánygyermekek. Igazi keleti kép! Napbarnította arcú, villogó fekete szemű, elefántcsontfehér fogú apróságok, akiken meglátszott, hogy igazi erőpróbát művelnek akkor, mikor megpróbálnak mozdulatlanul ülni a padokban és a székeken. Ilyenek lehettek azok az apróságok, akikről Jézus legelőször mondotta tanítványainak; „Engedjétek, hogy jöjjenek hozzám a kis gyermekek . . ." Nem kifésült, kiöltöztetett kis bébék, de ilyen csapzott hajú apróságok, akiktől a magunkfajtájú ember eleinte húzódozik. Ha festő lennék, ezeket használnám modellnek a képhez, mely Jézust, mint gyermekbarátot ábrázolná. Mert könnyű megcirógatni, megcsókolgatni azokat a jól nevelt, szépen ápolt gyermekfejeket. Hanem ezeket! És lám mégis van, aki őket ápolja, becézi, szeretettel simogatja. Van valaki, aki őket nem visszataszítónak, de egyenesen szeretetreméltóknak tartja. Ott ül közöttük. A legkisebb az ölében pihen, egy másik a térdén ül s a többi mind nézi szeretettel, hallgatja áhítattal s ez a valaki a misszióház vezetője, akit a gyermekek „Lolischáj" néven illetnek. Lolischáj egy cigány név. A gyermekek keresztelték el erre 5*