Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Lolischainál látogatás. Wolf József

66 Lolischájnál. — Látogatás a berlini városi misszió cigányszobájában. — „Berlin végtelenül nagykiterjedésű!" Hallottam egy berlini nő ajkáról és igazat adtam neki, amikor kraftomnibuszon, villanyoson felváltva igyekeztem kifelé a cigány misszióhoz. Háromnegyed órán keresztül rohant velem az autóbusz, a villanyos és a környezet még mindég ugyanaz maradt. Hatalmas palotasorok ragyogó kirakatokkal. Hullámzó embertömeg a kirakatok előtt. A villanyos csillingelése, a rohanó autók tülkölése, a városi vasút robogása mindenütt elkisért. A fülem még nem érezte, hogy közeledünk már a végekhez. Csak a szemem vette észre. Az utcák mindég szélesebbek, a házak — kívülről legalább —mindinkább tisztábbak. Erről láttam, hogy már a széleken járunk. Itt már nem kell annyira takarékoskodni a hellyel, itt még nem látszik meg a házakon a nagy városok füstje, korma. Úgy hatnak ezek a frissen festett házóriások, mint az anyaváros tisztába öltöztetett leánykái, kiöltöztették, kifésülték, kicifrázták őket. Pedig hiába. Egy pár év múlva már rajtuk is ott lesz a nagyvárosok patinája, a korom és piszok. Végre mégis csak megszakadt a végtelennek látszó házsor. A vezetőnk figyelmeztetett, hogy itt le kell szállanunk, s a mint leszálltunk, szemünk előtt ott terült el egy hatalmas liomoksziget körülvéve messziről ide villogó palotaóriásoktól. Ez már igazán a város vége Sivár, rendezetlen terület, s az óriási homoksziget közepe táján egy rozzant, ódon, barátságtalan emeletes ház áll. Ez a cigányok lakóháza. Ide feketéllik már messziről az ablakokba kitett csíkos ágyneműivel. Ezért az egy rozzant háztömbért, illetőleg a bennlakó cigány törzsért tartja fenn a berlini városi misszió az ő cigánymisszióját. A cigánymisszió, amint azt már az előtte való napon a városi misszió központi irodájában hallottuk, a misszióintézet legfjabb hajtása. A legfiatalabb intézmény, a sok áldásos intézmény között, amit a városi misszió alkotott. Mint legifjabb, természetes, hogy a legbecézettebb benn a központi vezetőség előtt is. Benn az irodában különösen is figyelmünkbe ajánlották, hogy tekintsük meg. Bennünket igazi érdeklődés és kíváncsiság vezetett ki a misszióhoz s mikor mintegy negyedórai gyalogút után, amit a süppedő homokban kellett megtennünk, előttünk állt a misszióház. már külsőleg is meghatott. Igazi kis missziótelep. Egyedül áll s körülbelül 8 percnyire fekszik a cigányok lakóházától. Egy pár berlini „Laube" jól-rosszul összerótt vityillóival az egész környezete. Fehérre meszelt faláról már messziről elol-