Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IX.

Ha valak} figyelemmel olvassa Kierkegaardnak e munkáját, azonnal észreveszi, hogy tévednek azok, akik szerint Kierkegaard a katolicizmus felé orientálódott volna. Őt egyáltalán nem érdekelte az egyház külső szervezete és mint szélső individualista, nem is tudta volna magát alávetni az egyház hierarchikus felépítésének! IX. Az előbb tárgyalt két nagy műve után három úrvacsorai beszédet adott ki. Ekkor jelent meg ugyanis első művének, az „Enten-eller"-nek második kiadása s mivel ez inkább esztétikus gondolatokat fejt ki, prédikációinak kiadásával ismételten azt akarja hangsúlyozni, hogy irodalmi munkásságának főcélja a vallási tartalom. Az első beszéd a főpapról szól Zsid. 4. 15. alapján. A második beszéd tárgya a vámszedő Luk. 18. 13. alapján. Ε beszédben azt mondja, hogy sok ember belsőleg a farizeushoz hasonlít, míg külsőleg a publikánust utánozza. A publikánus nagysága éppen abban rejlett, hogy külseje teljesen megfelelt belsejének. A publikánus megigazultan tért haza, mert az önvád a megigazulás lehetősége. A harmadik úrvacsorai beszédben a bűnös nőről szól Krisztus e szavai alapján : Neki sok bűne megbocsáttatott, mert igen szeretett. (Luk. VII. 47.) Alig egy negyedév múlva újra megjelent egy beszéde (En opbygelig Tale. Kjöbenhavn, 1850.), ezt atyja emlékének ajánlotta. Ebben ismét a bűnös nőről szól Luk. 7, 47. és köv. alapján. Beszédjét ezzel kezdi: „Azon, hogy egy nőt helyez elénk tanítóul és a kegyesség példányképéül, senki sem csodálkozik, aki tudja, hogy a kegyesség lényegében nőiesség. Bár az írás azt tanítja (Pál ap.), hogy a nőnek hallgatnia kell 91