Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VIII.

és műveiről. A roskildei nagy lelkészi értekezleten bátyja, Kierkegaard Péter püspök igyekezett elsimítani a közte és Martensen között felmerült ellentétet. Dr. Rudelbach, annak a kornak egyik legnevesebb theologusa, védelmébe vette Kierkegaardot, mert ő is. elégedetlen volt az államegyházzal és azt hitte, hogy neki is az a célja, amikor a létezőt támadja, hogy az evangélikus egyház megszabaduljon az államtól való függő viszonyától. Ez ellen Kierkegaard a legerélyesebben tiltakozik, ezt mondva: „Urssim számtanában,, amelyet tanuló koromban használtak, jutalmat ígértek mindenkinek, aki hibát talál a könyv számtani feladványaiban. Én is jutalmat ígérek annak, aki az én sok könyvemben csak egy javaslatot, vagy csak egy gyönge célzást is talál olyan irányban, mintha én a külső megváltoztatását óhajtanám, vagy annak, aki csak a legkisebb utalást is talál arra, hogy a külsőnek megváltoztatása nekünk használna. Ellenkezőleg, minden szorgalmamat és tehetségemet még áldozatok árán is arra használtam fel, hogy bensőbbé tegyem a keresztyénséget magamban és másokban is, már amennyiben e tekintetben másokra befolyást gyakorolhattam. Nincs semmi ellen sem annyi ellenvetésem, mint a keresztyénségnek és a politikának az áldatlan összezavarása ellen, mely egy új egyházreformációt hozhatna divatba... A keresztyénség bensőség, amint az embernek az a felsőbbsége minden állat felett, hogy bármely klímában élhet, ugyanez a tökéletesség fellelhető a keresztyénségben is, éppen mivel bensőség, különféle fokok alatt élhet, még a legtökéletlenebb formák között is." Tiltakozik az ellen, hogy őt a theologiai professzorok közé sorozzák s még inkább az ellen, mintha ő valamely egyházi párt, vagy irányhoz tartoznék. Ébresztő akar lenni, egyes ember, aki előtt nem a külső, hanem a belső igazság, az igazságnak az átélése a fő. Senkinek sem a párthíve s neki sincsen sem pártja, sem párthívei. 90