Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VIII.

kövesse ? Ha pedig valaki megpróbálja, a lelkesedés nem sokáig tart és ezt mondják neki: „Miért akartál ilyesmit kezdeni s magadat ilyesminek kitenni. Inkább ne is nyúltál volna ehhez." A végső eredmény pedig az, hogy a keresztyénség pogánysággá lett! A harmadik részben Krisztus e szavaiból kiindulva: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok." (János ev. 12. 32.) Kierkegaard rátér a tulajdonképpeni tárgyra, a keresztyénség begyakorlására. A keresztyén ideál: Krisztus követése a szenvedésben. Ennek a szenvedésnek igazi szenvedésnek kell lennnie. Szavakban még csak elviseljük a szenvedést. A nép is szereti bámulni Krisztus szenvedését. De a cselekvésben nem követik őt. Az egyház, ha hű akar maradni nevéhez, akkor nem a triumfáló, hanem a harcoló. Az ideálhoz hasonlítva a létezőt, olyannak találjuk a hasonlóságot, mint a négyszög és a kör között. A cél nem Krisztus bámulása, hanem követése. Aki az igazsághoz csak a bámuló viszonyában áll, az nagyon könnyen el is árulhatja az igazságot. A bámulás épp olyan kétséges tűz, mint az érzéki szerelem, amely egy pillanat alatt ellenkezővé változik a gyűlöletben és a féltékenykedésben. A bámulóból soha sem lesz követő, mert a bámuló olyan, mint Nikodémus, (János ev. 31. 21.), aki éjnek idején jött Krisztushoz és akiből bizony nem lett követő. Nikodémus valószínűleg így szólott Krisztushoz: „Ha megegyezhetnénk, akkor én az örökkévalóságban elfogadnám a te tanodat, de itt, a világban. nem tehetem azt. Nem tehetnél-e velem kivételt, nem lenne-e elég, ha hébe-korba éjjelenként eljönnék hozzád, de nappal (bár beismerem, érzem mily megalázó és megszégyenítő ez reám nézve és mennyire sértő reád nézve) nappal nem ösmerlek, nappal ezt szoktam mondani: nem ösmerem ezt az embert." Krisztus követéséből nem létezik olcsóbb kiadás. Csak a Krisztust követő az igazi keresztyén." 88