Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)
VIII.
ügyében tárgyaljon vele. Nem találta otthon s úgy döntött, hogy nem fárad többé ebben az ügyben, hanem továbbra is megmarad írónak, keresztyén Sokratesznek. VIII. írói munkásságának harmadik korszakát egy névtelenül kiadott kis füzettel kezdi meg: „Tvende etisk religiöse Smaa Afhandlinger afH. H." (Két kisebb valláserkölcsi értekezés.) Ez a 61 oldalt kitevő füzetecske mutatja az irányt, amelyben rövid szünet után újra megkezdett írói működése halad. A mű előszava szerint a névtelen író két értekezése csak theológusokat érdekelhet. Az első értekezés azt a kérdést veti fel, hogy az embernek jogában áll-e magát az igazságért agyonüttetni. Költői kísérletnek nevezi ezt az értekezést. A bevezetésben saját életét írja le: „Volt egyszer egy férfiú. Gyermekkorában szigorúan nevelték a keresztyén vallásban. Nem sokat hallott arról, amit más gyermekek hallanak a kis Jézuskáról, az angyalokról és hasonló dolgokról. Annál gyakrabban beszéltek előtte a keresztrefeszítettről, ez volt az egyedüli benyomás, amit az Üdvözítőről kapott s így bár gyermek volt> mégis olyan öreg lett, mint egy aggastyán. Ez a kép követte őt az egész életén át, mert nem volt ifjú és sohasem tudott elválni e képtől." Követni akarta Jézust a háláiban is, de kételyei támadnak az iránt, hogy van-e joga magát az igazságért agyonüttetni. Már Krisztus halála is sok töprengést okozott neki. Azt fel tudta fogni, hogy Krisztus szeretetből áldozta fel magát, de nem tudta megérteni azt, hogy ő, aki a szeretet, miért engedte meg, hogy az emberek bűnösök legyenek a megölésében s miért nem akadályozta meg ezt a bűnösök iránti szeretetből. Ε kérdésre megnyugvást abban talál, 74