Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

donának tiinik fel. Aki igazán szeret, az kész önfeláldozással tönkremenni, mert Isten kezében puszta eszközzé változott át. A szeretet elfedezi a bűnök sokaságát. Aki szeret, annak nincs érzéke a rossz iránt, nem veszi észre embertársai bűnét. Krisztus, amikor a gonosz tömeg körülvette s szitkok és káromló szavak hangzottak felé, nem vett észre semmit. Szeretetteljesen elrejtette a bűnök sokaságát azzal, hogy nem fedezett fel semmit sem. Ε tekintetben ő példányképe azoknak, akik szeretnek. A szeretet elfedezi a bűnök sokaságát, mert amit nem kerülhet el, hogy lásson és halljon, azt elrejti elhallgatással, enyhítő magyarázattal és megbocsátással. Felebarátunk hibáinak és bűneinek elbeszélésével csak növeljük a bűnök sokaságát. Legóhajtandóbb az lenne, ha az emberek megtanulnának hallgatni, vagy ha már fecsegniök kell, hát fecsegjenek holmi ostobaságról, mert felebarátunk hibája nagyon komoly dolog s kíváncsian, irigykedve és könnyelműen fecsegni arról, nagy romlottságnak a jele. A ''abló, a tolvaj és a gonosztevő nem oly romlott ember, mint az, aki feladatául tűzte ki, akinek kenyérkeresete, hogy az egész országban, még azokban a zugokban is, ahová Isten igéje sem jut el, nagy hangon hirdetni felebarátjának hibáit, gyengeségeit, bűneit, még az ifjúságot is megfertőzve, a legnagyobb gonosztevő sem olyan romlott ember, mint ez az ember, még abban az esetben is, ha igazat is mond. (Mit mondana K. a mai internacionális hírlapirodalomról, amely az ő idejében még csak gyermekéveit élte?) A szeretet mindent enyhén magyaráz, éppen azért, mert mindent hisz és mindent remél. A bíró, az igazság szolgája, akit az állam rendelt, csak keresse a bűnöket és hibákat, de a mi hivatásunk nem a bíró hivatása,, ellenkezőleg, mi Isten által a szeretetre hivattunk meg. 54