Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

A szeretet elfedezi a bűnök sokaságát, megakadályozza a bűnt, lehetetlenné teszi a bűn megfogainzását, nem ad alkalmat arra. A szeretet környezetében nincs alkalom bűnre. Ezt a mélységes fejezetet a következő mondattal zárja be : „Jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat, boldog az, aki szeret, aki az alkalom megtagadásával elrejti a bűnök sokaságát!" A szeretet megmarad, de csak az a szeretet, amely Istentől ered és az örökkévalóságból táplálkozik. Az, aki ravaszsággal jut másnak a szeretetébe, az minden percben attól fél, hogy elveszti azt. De az, akit szeretetéért gyűlöltek, örökké bizonyos lehet arról, hogy a szeretet megnyeri. Ha az idő nem, akkor az örökkévalóság szünteti meg a másiknak gyűlöletét s megnyitja szemét ama szeretet meglátására, amely az egész életben és az örökkévalóságban is megmarad. Az irgalmasság a szeretet cselekedete, még ha semmit sem adhat és semmit sem tehet. Sokat prédikálnak az egyházban és a világban a jótékonyságról, de elfelejtik még a prédikációban is az irgalmasság hangsúlyozását. A szegény embernek nagy vigasza, hogy ő is lehet irgalmas, mert az irgalmassághoz nem pénz szükséges, hanem szív és lelkület. Az ember irgalmas lehet anélkül, hogy a legkevesebbet is tehetné felebarátjáért. Az is irgalmasságot cselekszik, aki vigyáz arra, hogy mások örömét meg ne zavarják. Egyre azt halljuk, hogy a legfőbb pénzt előteremteni és kórházakat létesíteni. De az örökkévalóság azt mondja, az irgalmasság a legfőbb dolog. Ha valaki meghal, az az örökkévalóság szerinti értelemben nem szerencsétlenség csak akkor, ha irgalmasságot nem gyakoroltak vele szemben. Az engesztelődés szelleme a szeretetben megnyeri a legyőzöttet. Nincs nagyobb veszedelem, mint a győzelem perce, mert ha az ember mást legyőzve nem győzi le önmagát, akkor mindent elveszthet, míg az 55