Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

V.

ν. írói tevékenysége első szakának a végén K. hírnevének tetőpontján állott. A kritikusok nagyrészt elhallgattak. Különc léte ellenére is nagy tiszteletnek örvendett Koppenhágában. A közönség szerette, mert ez az otthonában hozzáférhetetlen író az uccán mindenkivel szívesen szóba állott. Különösen az u. n. alsóbb néposztályt szerette. Ez a különben szerény ember bizonyos tekintetben tekintélynek érezte önmagát, óriási írói tevékenységét önzetlenül fejtette ki, mert művei nem hoztak neki hasznot, sőt azoknak kiadása nagy anyagi áldozatba került. De azután jött a nagy fordulat, amikor az addig általánosan tisztelt író minden tekintélyét elvesztette s gúny és szánalom lett az osztályrésze. A negyvenes években Dániában nagy hatalomra tett szert a „Corsar" (Kalóz) című lap, amelyet egy bizonyos Goldschmidt szerkesztett. Tulajdonképen élclap volt, ügyes karikatúrák díszítették. Előfutárja a pár évtizeddel későbben Európa minden nagy városában elterjedt olcsó utcai lapoknak. Ügyesen és kíméletlenül tudott támadni. Féligazságokkal és nagyításokkal bármi áron szenzációt keresve s a tömeg szenvedélyének ügyesen hízelegve, egyre több előfizetőt szerzett. A legbuzgóbb előfizetői a házmesterek voltak, de azért Brandes szerint az uraságok is olvasták. Oly ügyesen tudta kiválasztani és odadobni áldozatait a tömegnek, hogy mindenki rettegett e félelmetes író tollától és lapjának kíméletlen karikatúráitól. A társadalom romlottságából táplálkozott ez az orgánum, amint abból táplálkoznak e lapnak irányát és szellemét követő udódok Európa majdnem minden országában. Dániában akkor még szokatlan volt a lap éles hangja, de lassanként kíváncsiságból és gyávaságból beletörődtek az új helyzetbe. A rendőrség hiába igyekezett a lap rágalmait megtorolni, mert szerzőként börtönbüntetésre vállalkozó fizetett emberek jelentkez37