Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

V.

tek. Komoly emberek megszégyenítőnek találták, hogy ez irodalmi kalóz ellen senki sem mer fellépni és garázdálkodásának végetvetni. Egymás között, zárt körben sokszor emlegették, hogy mégis csak megalázó az a körülmény, hogy Dánia egy egész művelt társadalma „egy zsidónak" igája alatt nyög. Egy-egy újabb botrány alkalmával ismételten felmerült a szándék, hogy valamit tenni kell a társadalom tervszerű lerombolásának a megakadályozására. De ki lesz az az elszánt és bátor férfiú, aki e rettenetes harcot felveszi és kiteszi magát a „Corsar" (Kalóz) által felizgatott tömeg gúnyjának, gyűlöletének és gonoszságának? Kierkegaardnak megvolt a maga véleménye a „Corsar"-ról, bár őt sohasem támadta, sőt egy művét halhatatlannak nevezte. Ez alkalomból írja naplójába a következőket: ,,

9) Sing sang reches Tubalkain — ami annyit jelent: kegyetlen és vérszomjas Kalóz, leghatalmasabb szultán, te, aki az ember életét bolondságként tartod kezedben, engedd magadat részvétre indítani velem szemben, rövidítsd meg fájalmaimat — ölj meg, de ne tégy engem halhatatlanná! Hatalmas szültán, gondold meg gyors felfogású eszeddel, mit jelentene az, ha a legrosszabb azok közül, akiket te megöltél, belátná, hogy mit jelent a halhatatlanság, különösen a „Kalóz" bizonyítványának a segítségével! De mindeúekelőtt ne mondd, hogy én soha nem halok meg. Ölj meg, hogy mindazokkal élhessek, akiket agyonütöttél, de ne üss agyon azzal, hogy halhatatlanná teszel engem. Milyen kegyetlen kitüntetés, hogy senkit sem indíthatok meg ezzel a jajveszékeléssel: ez az én halálom, öngyilkos leszek, mert mindnyájan nevetve mondják majd: nem halhat meg. Óh engedd, indítsam meg részvétedet, állítsam meg magasra emelt kegyetlen kegyelmedet: ölj meg engem is, mint ahogy megölted a többieket mind." Ez a felhívás nem jelent meg, de Kierkegaard lelkében elhatározta, hogy fellép a „Corsar" 38