Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

munkásságát, költői hivatását, mert megmondta kortársainak azt, amit megmondani szükségesnek tartott. Meg akart pihenni és életének hátralevő idejét lelkészkedéssel akarta eltölteni egy csendes, félreeső jütlandi faluban. Ezt a tervét előadta atyja barátjának, Mynster püspöknek, akihez kegyelet és tisztelet fűzte, akivel szemben azonban ekkor már kételyei is voltak. Mynster melegen ajánlotta neki, hogy gazdag lelkivilágát a gyakorlati lelkészkedés terén érvényesítse. Egyik életrajzíró szerint Mynster csak azért ajánlotta K.-nak a lelkészkedést, hogy megszabaduljon a nyugtalan és forrongó embertől. Ez azonban csak puszta feltevés. Nagy fordulatot jelentett volna K. életében a gyakorlati falusi lelkészkedés, ha megismerte volna a falut s azzal együtt az intézmények és tradíciók hatását az egyénre, a családi életre, a népre. Egész életpályája más lett volna, ha nem marad tovább Koppenhágában, mert akkor nem jött volna összeütközésbe a „Corsar"-ral és nem lovagolta volna bele magát a „mártír" elméletbe, amely oly végzetes hatással volt reá. Nem lépett a gyakorlati lelkészkedés terére, mert félt, hogy ugyanolyan csalódás éri majd, mint az eljegyzése alkalmával. Naplójában ez alkalommal is említést tesz a „bűné"-ről, amelyről ha a nyilvánosság tudomást szerzett volna, állásáról kellett volna lemondania. Irodalmi munkássága meglehetősen apasztotta atyai örökségét. Legutolsó terjedelmes munkája is 1200 tallérba került és csak 60 példány kelt el belőle. Valami ellenállhatatlan vágy vonzotta az íróasztal felé. Ha kéthárom napig nem írt, nyomást érzett a fejében. Ha a tollat forgathatta, még búskomorságában is megkönnyebbülést érzett. Megmaradt tehát független írónak s hűen kitartott e nehéz hivatása mellett. 36