Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

Esténként első emeleti nagy lakásának összes szobája ki volt világítva s ő fel-alá járt gondolkodva. Minden szobában volt egy íróasztal — készen papirossal és irónnal, hogy gondolatait ötleteit azonnal feljegyezhesse. Brandes szerint K. otthonában hozzáférhetetlen volt, az uccán azonban szívesen szóba állott mindenkivel, melegen érdeklődve sorsa iránt. Első nagy műve 1843 február havában jelent meg, ennek címe: „Enten-eller". (Vagy-vagy). Álnév alatt adta ki ezt az 54 sűrűn nyomtatott ívre terjedő munkáját. A közönség azt hitte, hogy valami nevesebb régi író rejtőzik az álnév mögött. K. e nagy munkáját minden különösebb előtanulmány nélkül, 11 hónap alatt írta meg, ami szinte csodával határos. Brandes Κ. naplóiból igyekszik azt bebizonyítani, hogy jóval e munkájának a megírása előtt foglalkozott Kierkegaard annak gondolatával, tervével és beosztásával. K. művei nehezen olvashatók. Lehman szerint csak a koppenhágai nyelvjárást jól ismerő ember élvezheti azokat igazán. Naplójában egy helyen azt mondja, hogy mintául az alexandriai Kelemen stílusát választotta, aki úgy írt, hogy kerülte műveiben a tudományos rendszert és arra törekedett, hogy műveit eretnekek meg ne értsék. A mű megjelenésekor sokan azt hitték, hogy esztetikus élvezetet akar nyújtani olvasóinak. Ε tekintetben a benne előforduló rövid aforizmákat, valamint a „csábító naplója" című részletet kitűnő alkotásnak tartották. Az „Enten-eller" két főrészből áll. Az első részben „A" az esztetikus világnézet képviselője, míg a másik részben „B" az etikus világnézet szószólója. Ε művében az esztetikus világnézet hiábavalóságáról akar meggyőzni, miközben az etikus világnézeten át a vallásos álláspontra vezet. Amidőn az első részben az esztetikus világnézetet mesterien leírja, a fő vonásokat a diákéletből meríti. 25