Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

leg nagyobb útra indult, de tervét nem valósíthatta meg. Egész életében Berlin maradt a legtávolabbi pont, ahová eljutott. Brandes szerint e szerencsétlen viszony lenne K. irodalmi munkásságának a megindítója. Höffding pedig a búskomorságot tartja K. óriási szellemi termelésének az okául. Most már csak egy célnak él: a keresztyén világ Sokratese akar lenni. IV. Első műve 1838-ban jelent meg, címe : „Af en endnu Levendes Papirer, udgivet mod hans Viliié af S. Kierkegaard." (Egy még élő embernek az iratai, amelyet akarata ellenére S. K. ad ki.) Ε művében kiváló kortársát, Andersent, a híres meseköltőt támadja. Azt mondja, hogy Andersen nem költő, hanem csak költői alak, akit majd egy későbbi költő fog a költészetben felhasználni. Ε támadásáról Andersen

5) azt jegyzi meg a naplójában, hogy K. kritizáló könyve oly nehéz nyelvezetű, hogy sokak szerint csak ketten olvaták el, Kierkegaard és ő. A szelídlelkű és naiv Andersent sokan élesen támadták és éppen ezért nem mutat hősiességre Kierkegaardnak e támadókhoz való csatlakozása, amit későbben meg is bánt. A búskomor emberek életükben sokszor tesznek ilyen érthetetlen lépést. A jólelkű Andersen nem vette szívére ezt a támadást, nem is haragudott támadójára, akivel többször találkozott Koppenhága uccáin és oly barátságosan beszélgetett el vele, mintha soha semmi se történt volna köztük. Ε jelentéktelen munka után következett 1839-ben a már említett tudori értekezése. Közben naplóját, mely halála után nyomtatásban is megjelent, szorgalmasan írta s ez bizonyságot tesz komoly tanulmányáról, lelki harcairól és imáiról. 24