Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

III.

ő hivatása nem a csendes családi otthon és az ehhez szükséges biztos állás megszerzése, hanem a keresztyén Sokrates nehéz hivatása, ő költő és gondolkodó s egyre jobban tudatára jött annak, hogy távol áll az olyan realitástól, aminő a házasság. Mély, igazságszerető lelke azt óhajtotta, hogy a házassága teljesen igaz alapon épüljön fel, jövendőbeli házastársa előtt ne legyen semmi titka, tökéletesen megértsék egymást. Jegyességének tartama alatt mindjobban megerősödött benne az a meggyőződés, hogy ez a megértés kettőjük között sohasem jöhet létre. Megpróbál úgy viselkedni, hogy a leány bontsa fel az eljegyzést, de az ennek ellenére is hű marad és hallani sem akar a szakításról. Kierkegaard ekkor háziorvosától kér tanácsot, vájjon legyőzheti azt a testi fogyatkozását, amit gyermekkorában szerzett, amikor leesett egy fáról. Az orvos szerint ez a testi fogyatkozás nem orvosolható, se lelkileg le nem győzhető. Erre K. levélben tudatta jegyesével, hogy az eljegyzést felbontja. Lelke mélyén továbbra is szerette a leányt. Naplójának tanúsága szerint nagyon aggódott egykori jegyese lelki egyensúlyért. Igazán csak akkor nyugodott meg, amikor lelkének ideálja két év múlva mással kötött házasságot. Az eljegyzés felbontása sok szóbeszédre adott alkalmat. A „közvélemény" elítélte K.-t, a szívtelen, lelketlen embert, aki könyelműen játszott egy ártatlan lélek szívével. Az eljegyzés felbontásának a hírére még a bátyja is e szavakkal fordult hozzá: „Öcsém, te elvesztél !" A igazi okot nem ismerték. Kierkegaardot nem bántotta, hogy őt ócsárolják, de fájt neki, hogy ártatlan jegyese szenved a sok szóbeszéd miatt. Naplója szerint az a tudat nyugtatta meg, hogy eljegyzése pillanatától annak felbontásáig úgy cselekedett, ahogy egy becsületes embernek cselekednie kell. Ekkor két hétre Berlinbe utzott, ahol meghallgatta Schellinget. Eredeti23