Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

III.

volt, hogy ezt a szerelmet eltemesse, mert azt gondolta, hogy nem teszi igazán boldoggá azt, akinek szeretetéről szive mélyén meg volt győződve. A jütlandi puszta mély benyomást gyakorolt lelkére. Azt írja naplójába, hogy a puszta különösen alkalmas az erős szellemi életre, mert ott minden olyan nyílt és leplezetlen az Isten előtt s nincs alkalom a gondolatok elforgácsolására. Meglátva édesatyja szegényes szülőfaluját, megújul lel­kében atyjának az emléke s hálásan megemlékezve róla, ezt írja útinaplójába: „Tőle tanultam, hogy mi az atyai szeretet és evvel fogalmat nyertem az isteni atyai sze­retetről, az egyetlen megingathatlan archimedesi pont­ról ebben az életben." Atyja szülőfalujának a templomában prédikált elő­ször a Szentháromság utáni 7-ik vasárnapon. Beszédjé­nek az alapigéje Márk. ev. 8, 1—10. volt. Ez a szentírás­részlet arról szól, amikor Krisztus a pusztán 4000 embert étellel látott el. Amint naplójában írja, első percre el­olvasva az alapigét, megdöbbent az evangélium e szavai felett: „Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyér­rel itt e pusztában." Arra gondolt ugyanis, hogy épp a puszta legszegényebb népének fog prédikálni. Utazása közben sokat sírt, ezért írja a napló­jába: „Azt szokás mondani: nulla dies sine linea, így mondhatom én is erről az útról: nulla dies sine lacrima." Visszatérve útjáról, látja, hogy szerelmét nem ké­pes elfelejteni. Eljegyzi tehát a még alig 17 éves Olsen Reginát 1840 szeptember 10-én. A búskomor lelkihangulattól mintha megszabadulna egy időre. Napról-napra látja, tapasztalja, hogy a leányka forrón szereti és ragaszkodik hozzá. Majd a búskomor­ság ismét jelentkezik. Az a gondolat aggasztja, hogy jegyese nem érti majd meg a búskomorságát, mivel nincs érzéke a vallási kérdések iránt. Már pedig csak vallási alapon viselhetné el felfogása szerint ezt a lelki fogyat­kozását. Egyre jobban tudatára jön annak, hogy az 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom