Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

XIII. Lelkészi fizetések kiegészítése - XIV. A gyermekek vallásának kérdése

49' hogy a család vallási egysége érdekében még a gyermek megkezdett vallásos nevelésének megzavarásával is előmozdítani kívánta azt a célt, hogy a szülő vallásváltoztatása után is természetes jogának és új felekezete irányában fennálló vallási kötelezettségének megfelelően saját új vallásában nevelhesse gyermekeit. Ez az alapelv domborodik ki a törvénynek főként a törvénytelen gyermekek vallására (5. §.), az utólagos házasságkötéssel törvényesített gyermek vallásos nevelésére nézve (1868:LIII. t.-c. 15. §.), továbbá a hivatalos leirattal törvényesített, valamint a természetes atya által elismert gyermek (5. §.) és az ismeretlen szülőktől származó gyermekek vallása tekintetében is. Xem tartalmaz azonban az idézett törvény rendelkezéseket az örökbefogadott gyermekek, valamint az özvegy szülő gyermekeinek, ezek különleges családi helyzeténél fogva is megszívlelendő, vallásos neveltetése tekintetében. Igen gyakori eset pedig, hogy az örökbefogadó szülő, aki nem ismeri a gyermekek vallásáról szóló törvény rendelkezéseit, abban a hiszemben, hogy az örökbefogadás tényének vallásváltoztató hatálya is van, az örökbefogadott gyermeket saját vallásában nevelteti akkor is, amidőn a gyermek a törvény rendelkezései értelmében vérbeli szülője után más valláshoz tartoznék. Ennek a jóhiszemű eljárásnak a gyermek vallásos életére károsan kiható következményei a gyermek iskoláztatása során, a hitoktatással kapcsolatosan csakhamar mutatkoznak ős ezáltal nemcsak a gyermek vallási élete, de egész előmenetele is nem kívánatos értelemben zavartatik. Az örökbefogadónak az örökbefogadás jogi és etikai következményeiből folyó jóhiszemű álláspontját támogatja a törvény ismertetett azon alapelve is, hogy a gyermek a szülő természetes jogának megfelelően a szülő vallását követi, de támogatja a törvényhozónak a törvény szelleméből megállapítható az a szándéka is, hogy a család vallási egységét biztosítsa. Minthogy azonban a törvény az örökbefogadás vallásváltoztató hatálya tekintetében nem rendelkezik, fennálló törvényeink szerint az örökbefogadás tényének vallásváltoztató hatálya nincs és így az örökbefogadó, aki egyébként az örökbefogadottal szemben a vérbeli szülő jogaiba lép és ennek kötelezettségeit viseli, elesik a szülő azon természetes jogától, hogy gyermekét saját vallásos meggyőződésének és egyháza irányában fennálló etikai kötelességének megfelelően saját vallásában neveltethesse. Ezáltal azután vagy megbomlik a család vallási egysége és a gyermek vallásos neveltetésének nélkülöznie kell annak leglényegesebb garanciáját, a család példaadó egységes hitéletét, vagy amennyiben az örökbefogadó szülő jóhiszemű tévedéséből a gyermek az örökbefogadó vallásában neveltetnék, a tapasztalat szerint a gyermek vallásos neveltetése később, amikor a tévedés kiderül, a törvény szellemével ellentétben, minden valószínűség szerint károsan zavartatik. Éppen ezért, de meg egyébként is, hogy a törvény humánus szelleme kellőképpen biztosíttassák, véleményem szerint ezt a kérdést törvényhozási úton megfelelően rendezni kell. De hasonló okok és főké it a család vallási egységének biztosítása teszik indokolttá, hogy törvényhozási úton mód nyujtassék arra is, hogy a 7 éven alóli, valamint a 7 évet meghaladott, de 18 évet még el nem ért gyermekek vallása, — egyébként az 1894:XXXII. t.-c. rendelkezéseiben foglalt elveknek megfelelően, —· megváltoztatható legyen olyan esetekben is, amidőn a vegyes vallású házastársak, illetve szülők valamelyike özveggyé lesz és azt kivánja, hogy a házasság4