Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

XIII. Lelkészi fizetések kiegészítése - XIV. A gyermekek vallásának kérdése

50 ból született gyermekek valamennyien az ő vallását kövessék. Ha elfogadjuk ugyanis, hogy a törvény szellemében kifejezésre jut a törvényhozónak az az akarata, hogy a család vallási egysége érdekében bizonyos körülmények kö­zött még a gyermek vallásos nevelésének megzavarásával is mód nyujtassék arra, hogy a gyermek szülője vallását kövesse, per analogiam kiterjeszthet­jük a törvényes rendelkezéseket azon esetre is, amikor a család vallási egy­sége érdekében a gyermek megkezdett vallásos nevelésének megzavarását az a körülmény teszi indokolttá, hogy a vegyes vallású házastársak egyike elhal­ván, az özveggyé lett házastárs, illetve szülő kénytelen gondoskodni az elhalt szülő után más valláshoz tartozó gyermek, vagy a gyermekek vallásos nevel­tetéséről is. És ha súlyt helyezünk arra, hogy a gyermekek vallásos nevelése minél intenzivebb legyen, e cél biztosítása érdekében fölöttébb kívánatosnak mutatkozik, hogy ily esetekben se zárkózzunk el annak lehetősége alól, hogy a más valláson lévő 18 éven aluli gyermekek is áttérhessek az özveggyé lett szülő vallására, hogy ezáltal a gyermek vallásos nevelésének legfőbb krité­riuma: a család vallási egysége megfelelően biztosíttassék. Az ország nemzeti újjászületésének korszakát éljük. Annak a nemes törekvésnek, hogy hazánk jö\őjét a valláserkölcs és nemzeti eszme egyedül célravezető és biztos bá:i­sárí fektessük, legjelentősebb, mondhatni vitális tényezői a minél inténzi­vebb valláserkölcsös és hazafias nevelés. Ε kettő különben lényegében egyet jelent. Az erős nemzeti érzés, az ideális eszmékért való lelkesedés csak val­lásos lélekben verhet gyökeret; igazi, bensőséges hitélet pedig csak ott kép­zelhető el, ahol a gyermek valláserkölcsi nevelését megfelelő garanciákkal biztosítják. A vallásos nevelés legfőbb biztosítéka pedig a vallásos szülök példaadó hitélete, amelyet az iskola csak segíthet, de nem pótolhat. Ahol a szülői példaadás hiányzik, ahol az iskolában nyert oktatást a szülő igaz vallá­sossága nem erősíti, ott eredményes valláserkölcsös nevelésről alig beszélhe­tünk. Ezért tartom a mai idők szempontjából különösen fonstosnak, hogj r a kérdés a kívánt értelemben mielőbb megoldást nyerjen. Mert ha módot nyuj­tunk arra, hogy a kívánalmaknak megfelelően a gyermek az örökbefogadó, valamint az özvegy szülő vallását követhesse, a törvénynek ily irányú kiter­jesztésével, melyet különben a törvény szelleme, de elsősorban etikai szem­pontok indokolnak, csak a gyermekek minél bensőségesebb vallásos nevelé­sét biztosítjuk. Van szerencsém a méltóságos Elnökséget felkérni, hogy e kérdés tekintetében elfoglalt nagybecsű álláspontját velem mielőbb közölni méltóztassék. Budapest, 1920. március 11. Haller s. k. A református konvent ezen miniszteri leiratot a közös bizottsággal közölte, minek folytán ez utóbbi a miniszternek a következőkben válaszolt: A magyarhoni protestánsok közös bizottsága folyó évi április hó 16-án tartott ülésében a Nagyméltóságod által a református konvent elnökségéhez intézett és ez által ezen bizottsághoz áttett 22.867/1920. A—II. szám alatt leiratban foglalt kérdéssel foglalkozván, arra mindkét protestáns egyház képviseletében a következő tiszteletteljes észrevételeit teszi: Az 1894. évi XXXII. törvénycikk, amely a gyermekek vallása felőli

Next

/
Oldalképek
Tartalom