Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

XI. Felterjesztések és vélemény a katholikus autonómiáról

46 Ugyanezen időben a közös bizottság, a református egyetemes konvent indítványa folytán, a katholikus autonómia megvalósítását tárgyazó törvényjavaslattal is foglalkozott és magáévá tévén a konvent által szerkesztett felterjesztést, azt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjesztette fel. A felette érdekes és alapos felterjesztés szövege ez: „A katholikus autonómia megvalósítását illetőleg Nagyméltóságod az utolsó költségvetési vita alkalmával akként nyilatkozott, hogy a már elkészült törvényjavaslatot legközelebb a törvényhozás elé terjeszteni méltóztatik. Semmi kifogásunk nincs és nem is lehet az ellen, hogy az önkormányzat előnyében katholikus polgártársaink is részesíttessenek, sőt ugy vagyunk meggyőződve, hogy a katholikus autonómia csak elő fogja mozdítani a különböző felekezetek közt a béke ós kölcsönös méltányosság megnyilvánulását s újabb biztosítékot fog szolgáltatni a protestáns egyházak önkormányzati jogainak csorbítatlan fenmaradására nézve, nem hallgathatjuk azonban aggodalmainkat arra vonatkozólag, hogy sokan a katholikus autonómia megvalósítása alatt azt értik csupán, hogy a 100 millió korona értéket meghaladó vallás- és tanulmányi alapok a róm. kath. egyház korlátlan birtokába és tulajdonába adassanak. „Nézetünk szerint úgy a vallásalap, mint a tanulmányi alap, mely utóbbi túlnyomó részben eltörölt szerzetesrendek vagyonának a magyar szent koronára való visszaszállásából eredt, a magyar állam kétségtelen tulajdonát képezik, s mint ilyenek, az országgyűlés ellenőrzése mellett a magyar kir. kormány által kezelendők, meg nem engedhető tehát, hogy ezek az óriási összegek a magyar királyok adományai folytán a magyar állam vagyonából, már bőven datált, a különböző felekezetek közt a mi hátrányunkra most is fennálló vagyoni aránytalanság még jelentékenyebben fokoztassék. „Mielőtt a törvényhozás magát ezen lépésre elhatározná, mindenekelőtt tisztába kellene hozni ezen alapok eredetét és jogi természetét. Ennek a kérdésnek a megvizsgálására már a múltban intézkedések tétettek, de hogy i.z országgyűlés által kiküldött bizottságok müködtek-e és mily eredménnyel, soha nyilvánosságra nem jutott. Már pedig, ha az alapokról kiderül, hogy azok állami tulajdont képeznek, akkor az 1848. XX. t.-c.-ben kifejezésre jutott vallásegyenlőségi elvbe ütköznék, ha ezen alapok ajándékképen a róm. katholikus egyháznak kiadatnának. Bármi is legyen továbbá ezen alapok jogi természete, nemzetgazdasági és politikai tekintetek szólanak az ellen, hogy az alapok ingatlan vagyonban adassanak ki a róm. kath. egyháznak, mert eltekintve attól, hogy a földbirtok politikai hatalmat ad, amivel a közbéke érdekében semmiféle vallásfelekezetet felruházni, illetve létező politikai befolyását fokozni nem tanácsos, nemzetgazdasági szempontból is felette káros, hogy a milliókat érő földbirtok megint csak a holtkéz birtokába jusson. Méltóztassék intézkedni, hogy az alapok és alapítványok jogi természete még a katholikus autonómia létesítése előtt törvényliozásilag megállapíttajsék és hogy abban az esetben, ha a vizsgálat kiderítené, hogy azok állami