Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

VII. A „Netemere" decretum

türelmében kimerült hazai protestantizmus megnyugtatása érdekében azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz, hogy a megalkotandó törvényre vonatkozó tárgyalásokat sürgősen és mielőbb megindítani méltóztassék." VII. A Netemere decretum. Tudvalevő, hogy a római pápa 1906-ban a „Ne temere" szavakkal kezdődő dekretumban szükségesnek találta azokat a vegyes házasságokat, amelyek katholikusok és nem katholikusok között köttettek, érvényteleneknek kijelenteni, ha a jegyesek a születendő gyermekeknek a katholikus valláson való nevelésére térítvényt nem adnak. Ezen kijelentés nagy felháborodást keltett különösen Németországban és nálunk, hol előbb hosszú küzdelmek után, pápai eonstituciók az ily házasságoknak érvényességét elismerték volt. A protestáns közös bizottság 1909. évi január hó 27-én tartott ülésében foglalkozott ezen üggyel és tekintettel arra, hogy a magyar római katholikus püspöki karnak sikerült Rómában a Ne temere hatályát Magyarországon felfüggeszteni, elhatározta, hogy egyelőre várakozó állást foglal el és egy nyilatkozatban fogja kifejezni álláspontját. Az előző szakaszban megnevezett tagokból álló bizottság a nyilatkozat szövegét a következőkben állapította meg: „A bizottság, eltekintve annak a kérdésnek a vizsgálásától, hogy menynyiben képez a pápai decretum sérelmet a házasságkötésnek állami törvény által megállapított jogrendje ellen, kizárólag abból a szempontból foglalkozott a kérdéssel, mennyiben sérti ezen rendelet a vallásegyenlőséget és viszonosságot és a vallási békét. A magyar állam megállapított ós törvényileg is elismert jogrendje (1844. III. t.-e.) szerint a házasság megkötésének joga az 1894. évi XXXI. t.-c. meghozatala előtt a bevett vallásfelekezetek lelkészeit kivétel nélkül megillette és habár a házasság megkötésének cselekvényét az utóbb idézett t.-c. az állami tisztviselőre bízta, az egyházi kötés jogát a törvény a bevett vallásfelekezetek lelkészeitől el nem vette, sőt az 1895:43. t.-c. 6. §-ából kifolyólag kétségtelen, hogy ez a jog őket mai nap is megilleti. A XVI. Gergely pápa bullája alapján 1841-ben kibocsátott Lambruchini-féle instruktió kifejezetten érvényesnek ismerte el Magyarországra nézve a róm. katholikusok és nem katholikusok között kötött vegyes házasságot és ugyanez lett kimondva az 1844. III. t.-c.-ben is. Ezen rendezés megfelelt a vallásegyenlőség és viszonosság elvének, mert vegyes házasság esetében csak úgy érvényesülhet a vallásegyenlőség elve, ha mind a két fél lelkésze jogosíttatik fel a házasság megkötésére. A pápai dekretum ezt a jogot a nem katholikus fél lelkészétől elveszi