Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

VI. Az egyházakkal való tárgyalás sürgetése — a jogfolytonosságra való hivatkozás

protestáns egyház főhatóságát, hogy jelöljék meg ama közeget, amellyel az 1848:XX. t.-c. által előírt tárgyalások megtartandók lesznek. Ugy a reformátusok egyetemes konventje, valamint ág. hitv. evangélikusok egyetemes közgyűlése nyomban, már 1907-ben bejelentette Nagyméltóságodnak, hogy ezen tárgyalásokra a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött együttes bizottságot hatalmazták fel. Azóta vártuk .Nagyméltóságod meghívását, de ilyen mindezeideig nem jött, sem az velünk közölve nem lett, hogy «Nagyméltóságod mi módon óhajtja a tárgyalásokat folytatni és egyátalján mi módon méltóztatik e függő kérdések megoldását tervezni. Az 1848. XX. t.-cikk méltányos és igazságos végrehajtása nemcsak egyházaink anyagi helyzetének megjavítása, hanem a vallásegyenlőség és viszonosság elvének megvalósítása végett is elodázhatatlan égető szükséggé vált. Nagyméltóságod ugyan már eddig is a tervbe vett törvény meghozatalát be nem várva, gondoskodott arról, hogy egy nagyobb összegnek az évi költségvetésbe való felvétele által legégetőbb szükségleteinek egy része kielégíttessék, de mi ezt a már 1903. évben beadott emlékiratunkban részletezett és a változott viszonyok folytán azóta tetemesen emelkedett szükségleteinkre való tekintettel csak előlegnek tekinthetjük, nem is említve azt, hogy ezei államsegély annak alapítványszerű biztosítása nélkül az állandóság jellegét nélkülözi. Még ezen anyagi kérdésnél is fontosabb az 1848:XX. t.-c. 2. §-ában kifejezett egyenlőségi és viszonossági elv szigorú és igazságos megvalósítása. Ez Magyarországon a legkiválóbb államérdeket képezi. A máris több irányban megzavart vallási béke csak úgy lesz helyreállítható, ha azok az igazságtalanságok, melyeket e téren észlelünk minden irányban, a különböző életviszonyokra kiterjedő jogszabályok által megszüntetve lesznek. Ivét év előtt felterjesztett kérvényeinkben részletesen kifejtettük a 2-ik §-ra tartozó kérdésekben jogi álláspontunkat és ezen kifejtéseinkhez újból is ragaszkodunk. Ezen kérdések megoldásának indokolatlan halasztása, országszerte, az összes protestáns körökben mélyreható nyugtalanságot keltett és fokozták e nyugtalanságot, sőt egyenesen aggodalomra adtak okot azok a hirek, melyek szerint Nagyméltóságod a szóbon forgó törvény előterjesztését a római katholikus egyház kebelében tervbevett önkormányzati szervezkedéssel és az állami kezelésben lévő vallás- és tanulmányi alapoknak kiadásával kívánná kapcsolatba hozni, illetve mindezen kérdéseket egyidejűleg óhajtja mégoldani. Kétségtelen tény az, hogy sem az egyik, sem a másik kérdés a legtávolabbi összefügésben sem áll az 1848 :XX. t.-c. végrehajtásával és éppen ezért e kérdésnek junktim való megoldása már csak azért sem lehet indokolt, mert a bennünket érdeklő ügy teljesen elő van készítve és megérett a döntésre, míg ama másik két kérdés előreláthatóan még- sok időt fog igénybe venni, míg oly stádiumba jut, hogy véglegesen eldönthető legyen. Éppen ezért határozottan tiltakoznunk kell a szándékba vett junktim ellen, lia tényleg ilyen szándék fenforogna a hosszas várakozás folytán