Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

Kapi Béla ünnepi beszéde. Mit adott a reformáció az emberiségnek ? Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A történelem nagy ünnepeiben örökkévaló történelmi erők sugárzását érezzük. A szürke napok egymásutánjából kiemelkedő nagy események tükrében meglátjuk az emberi lélek örökkévaló törekvéseit s az emlékezetben újra feltörő történelmi ünnepnapok körül meglátjuk a milliók szíve érzéséből fonódó örök glóriát. Az ünnep alapját képező történelmi eszme ereje oly hatalmas, hogy átnyúl országok határain, megszünteti a nemzeti és vallásfelekezeti különbözőségeket, elcsendesíti a hangosan zajgó sajátos érdekeket s a különbözőségek választó határai felett, közös oltár körül egyesíti milliók szívét. Az oltáron az emlékezés s az eszméért lelkesedés tüze lobog, de a felcsapó láng a mult sötétjén kívül beléviláglt a kérdésekkel teljes jövendő ködébe. A reformáció négyszázados jubileumán örökkévaló történelmi erők sugárzását érezzük. Az ünnep tükrében meglátjuk önmagunkat, protestáns egyházunk múltját, jövendőjét s megérezzük a történelmi eszme milliók szívét összedobbantó hatalmas erejét. Nagy idők emléke újul meg lelkünkben. Hősökkel népesül be az évszázados mezőség s messze idők ködéből komoly talárjukban elénk lép a reformátorok egyszerű alakja. Hajnalébredés után sötét éjszaka borul a siető századokra. Zúgó fergetegben, fekete tömegekben bujdokolja a templomtalan nép a nyomorúság völgyét. Földalatti rejtekekből, erdők mélyéről, barlangok boltozata alól tör fel az üldözöttek imádsága. Halotti csendességben csikordul a börtön zára s ütemes zajjal csapódik a gálya evezője. Az üldözött nép ajkán nem zeng, csak sóhajtva sír az ének. de mire felérkezik a kéklő mennyboltozatig, mintha Isten ereje zengővé tenné, diadalmasan harsog: „Kincsünk, életünk, nőnk és gyermekünk mind elvehetik, mit ér e? őnékik ? Mienk a menny örökre!"