Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

I. Istentisztelet a reformátusok Kálvin-téri templomában

15 Hatalmas egyház, fényes egyház! Kincse gyűlik, keresztes zászlója alatt tömörül hatalmas, buzgó, fegyelmezett serege s. nagy reménnyel hangoztatja, hogy közéig az idő, mikor a protestáns egyház bástyái letörnek, sok vér árán épüilt falai összeomlanak s eretnek fiai visszatérnek az ő — s szerintök egyedül üdvözítő — fedelök alá s ott lesz, így lesz valóság az „egy akol, egy pásztor" jóslata. Yele szemben látom a földiekben oly szegény prot. egyházat, — amaz evangeliomi szegény özvegyasszony utódát. Ott volt, ott van, ahol küzdeni, áldozni kell nagy elvekért, szent eszmékért, édes hazánkért. Fiai az első sorban harcolnak a szabadságért, a nemzeti létért, magyarság jövendőjéért vívott összes harcokban — a vérök, az óletök nem volt soha sem drága! — De mikor a javakat osztogatták, neki csak a morzsák jutottak. Fénye, hatalma, kincse nincs, soha sem is volt, fiainak verejtékkel szerzett filléreiből építgette illyési oltárait, a Mi Atyánk házait s gondozta annak veteményes kertjeit: iskoláit, mikben mindig csak a magyarságnak vetett, termelt. De utóbb mintha fiai is lassankint elveszítenék a második Pünköst szent lelkesedését, a reformációban nyert csodaerőket, a sírban nyugvó ősök lelkét. — A XX-ik század istentagadó, modern felvilágosodásában hol a reformáció mennyei világossága? A korunk által szabadalmazott emberistenítés, szabad vallástalanság nem torzképe-e a sok vér hullásával kivívott vallásszabadságnak? A bitókért életöket áldozó apák fiai közül sokan nem adják-e el hitöket a hiúság és érdekek vásárjában? Ez a közömbös nemzedék lenne az egykori reformátorok, hitvallók, gályarabok utóda? ... Ha sírjukból kikelnének, akik látták az első házat, — a reformáció első időit, — nem nagy felszóval sírnának-e? Nem bűnbánati napot hirdetnének-e a négyszázados évfordulón s látva a sok ünnepi ruhát és alatta a köznapi érzést, nem kiáltanák-e a sokaságnak: „Inkább öltözzetek gyászba. Sírjatok és jajgassatok, mert az Ür haragjának tüze nem távozott el rólunk!?" De nem, nem! Ne szóljon ma sem vád, sem panasz! Legyen vígasságnak és szabadulásnak szava sátorainkban. A mi megpróbáltatásunk az Úrtól Jett. S nem is baj az! Anteus is a földre veretve nyert új erőt. Majd mi is mindenekben diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett! Ε tespedés csak múló jelenség: — α mi Istentől született, meggyőzi a világot. A protestáns egyház Is-