Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Erős vár a mi Istenünk! — Vojtkó Pál

Vallást, liitet ha megtagad az önző, Ma azt a törvény joga védi már, S ki ravaszul lelket halászni kész, ím A régi ellen újra lesben áll. Föl, tettre! legyen a ház minden tagja Egy-egy apostol a küzdés terén ! Gyúljon ki a hit lángja szívetekben, Mint a tüzes nyelv pünkösd ünnepén. S ha minden ármány irtó vésze ellen Kivívta harcod a nagy diadalt, Ha majd a munka aratása megjő, S a csűrbe hű nép jó termést takart, S úgy virrad e nap szép emléke rátok S egy szent öröm az ég felé emel: Majd akkor — akkor jertek ünnepelni, Mert győzelmet csak győztes ünnepel! Csengey Gusztáv. Erős vár a mí Istenünk! Egy régi dalnak áriáit hallom, Régi a dal, de mindig új marad; S bár sóhajként lebegjen gyenge ajkon, Vagy mennydörögje millió ajak: — Hat, gyújt, s marad, mi egykoron vala, Mikor zengé Luthernek ércszava, — Szent zsolozsmánk, ősi énekünk: Erős vár a mi Istenünk! Oltárt emeltek egykoron, magasat, — Körötte fény és pompa csillogott: Bősz lángot rajt' a bűnnek raktanak . . De ím a bálvány omlott, megingott, S megrendült Róma s tömjénző hada. Hogy rázendíté Luther ércszava Szent zsolozsmánk, hivő énekünk: Erős vár a mi Istenünk!