A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

I. Gyermekistentisztelet

I. Gyermekistentisztelet. Ziermann Lajos soproni lelkész gyermekistentiszteleti beszéde. Dicsérd, én lelkem, a dicsőség örök királyát, Szállj fel trónja elé, mondván néki buzgó hálát. Zúgó harang, Ének és orgonahang Mind csak az ő nevét áldják. Dicsérd az Urat, ki mindent oly bölcsen intézett, Aki hatalmának szárnyain hordozott, védett. Nagy irgalmát Árasztja mindennap rád, — Áldását mindenütt érzed. Dicsérd öt, ki csudálatosan alkotott téged : Tőle nyer lelked erőt, üdvöt s tested épséget. Gond s baj között, Balsors mikor üldözött, Hiven takargatta élted. Dicsérd őt, kinek szerelme rád harmatként árad, Áldással ő koronázza szorgalmas munkádat. El ne feledd, Mennyi jót tesz teveled S tőle hited miket várhat! Dicsérd őt, mert boldogok, kik ő benne remélnek; Jöjjetek, zendüljön ajkunkon háladó ének. Ki hive vagy, Áldd, magasztald őt s vigadj. Dicsőség legyen nevének. » Kedves Gyermekeim! Ha az ember tavasszal vagy nyár elején kint jár az erdőn, mezőn, akkor minden bokorból, minden zeg-zugból, sőt még a kék levegőégből is vidám madárdal zeng feléje. S ha sötét, koromsötét, viharos éjszaka éri kint utói az embert, akkor hallja, amint egyik-másik bokorból, a csipke-