Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)
I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér
Határozottan Francke pedagógiai érdemének tudható be, hogy a fiatal Zinzendorf megismerhette Jézust, nemcsak teremtőjeként és testvéreként, hanem bűnei kiengesztelőjeként is. 3 3 Minden bizonnyal számára is egészen közelivé váltak a pietizmus gyakorlati elvei: a keresztyén élet, a lelki-papság, a biblia-tanulmányozás, az egyéni megtérés és a világtól való elfordulás hangsúlyozása. Wittenbergben végzett jogi tanulmányai közben Zinzendorf meggyőződött arról, hogy az othodoxia hívei nem is olyan gyógyíthatatlan vitatkozók, mint amilyeneknek ellenségeik szerették volna feltüntetni őket. Köztük is voltak olyanok, kik a Megváltót őszintén szerették/· 1 Hollandiában megismerkedett Zinzendorf a felvilágosodás tanításával. Az ottani homályos és általános irányban mozgó vallásossággal szemben a »Megváltó vallására« hívta fel a figyelmet, mert a szív beszélgetései a fájdalmak emberével tulajdonképpen a keresztyén vallás lényegét alkotják, melyre, ha öntudatlanul is, de minden ember vágyakozik. 3 5 Bizonyosan a felvilágosodást követők köreiből hozta magával a nála észlelhető szabadabb felfogást a Biblia inspirációjára vonatkozóan. 3 0 Optimizmusában is felfedezhető a felvilágosodás hatása. 3 7 Franciaországban római katolikus körökben került Zinzendorf. Miután a jansenisták hiába próbálták katolikussá tenni, kénytelenek voltak vele együtt elmélyedni Jézus szenvedése és érdeme mélységes tengerének kutatásában. 3 8 Mikor Ritschl Zinzendorf vallásosságában katolikus vonásokat vélt felfedezni, 3 9 kétségtelenül éppen úgy túlzásokba esett, mint a pietizmus bírálatánál. Ritschl ugyanis, sokkal többet olvasott ki Zinzendorf szavaiból és tetteiből, mint amennyi azokban valójában volt. Minden kétséget kizár az a tény, hogy Zinzendorf az evangélikus egyház meleg barátja volt, még akkor is, mikor megállapította, hogy a hitvallások között és közötte bizonyos elhatároló vonal húzódik. 1 0 Igen erős biztatásokat kapott katolikus ismerőseitől egyházak-fölötti törekvéseiben, miközben hívőket gyűjtött minden felekezetből. Ez a gyűjtögetés és a vele járó keresés már természeténél fogva gyengítette nála a lutheránus öntudatot. Ugyanebben az irányban fejtették ki hatásukat a Bööm-testvérek is, magukkal hozva az ú. n. ősreformátori tradíciót, mikor megértést ébresztettek azok iránt, kik hitük miatt szenvedni voltak kénytelenek. ' 3 Jacobsson, i. m. 25. 1. 3 1 „ 28. 1. 3 5 „ 29. 1. '•Ritschl, i. m. III. 412—414. 1. ν. ö. Spangenberg felfogásával. U. a. III. 450. t. "A szektásokkal való együttműködés. 3 8Jacobsson, i. m. 30. í. 9 9A düsseldori'fi festménnyel való találkozása, udvari és igazságügyi lanácsosságáról való lemondása, első jegyességének felbontása, stb. mintegy erre mutatnának. Ritschl, i. m. III· 201. 209. I. «Jacobsson, i. m. 31. 1. Zinzendorf elgondolása az volt, hogy meggyökerezteti a íutheri tant a testvér-gyülekezet teológiájában. (Ritschl, ι. m. III. 344—346. 1.) Követői között voltak olyanok is, kik teljességgel elfogadták az összes lutheri hitvallásokat. Jacobsson, i. m. 153. 1. 14
