Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér

De a lutheri tanokhoz való határozatlan viszonyuk a lutheranizmus gyengítését idézte elő a herrnhutizmus köreiben. Zinzcndorfnak volt is dolga velük, mikor az egyszerű alapigazságokra igyekezett elvezetni é <ec, amilyenek pl. az önigazság és önbölcseség megtagadása, vagy egyedül Krisztus és az ő szeretete iránti gyermeki bizalom.

1

1 Végül is kénytelen volt hangsúlyozni a lutheri egyház önálló és sajátos jellegét.

4

2 Zinzendorf szerint a szektást, az ingerlékenyt, vagy a gondolataiban szegényt is testvéremnek kell elfogadnom, ha az egy percig sem képes Istennek Krisztusban adott kegyelme nélkül élni, vagy ha nem; a saját tökéletességére, hanem Jézus · könyörgésére, a Krisztus vérére és érdemére építi élete alapját, ha megengedi, hogy naponként elvétessék tőle mindazon bűn és nyomorúság, melyet a Krisztus kiengesztelt, és megpróbál naponként szentebbé lenni, Isten képmásaként élni, világ szennyjétől, hiábavalóságától és saját akaratától elfordulni, ha megpróbál Jézus szerint élni és Jézus szégyenét minden körülmény között elhordozni.

13 Törekvéseinek megvalósítására önálló kis-gyülekezeteket, eeclesiolákat tervezett Zinzendorf, melyek bár elválaszthatatlanok a meglevő egyháztól, de gazdagabb közösségi életükkel arra hivatottak, hogy gj'ümölcsözőbbé tegyék az egyes emberek életében a lelki ajándékokat." Az ú. n. követek útján próbálták a Jézus testét mozgásba hozni, hogy láthatóvá váljék ainnak minden tagja és megvalósulhasson Isten minden szétszórt gyermekének szeretetben való egysége.

4

5 Az a gondolat, hogy a szektás elvek követői között is lehet találni olyanokat kik nem a saját tökéletességükre, hanem Jézus érdemére hagyatkoztak volna, már is mutatja, hogy Zinzendorf felfogása nagyon is optimista álmodozás. A különböző természetű emberek egymásközti szeretetközösségbe való egybegyűjtése, emberfeletti nehézségek elé állította a pietizmusnak mind a radikális, mind pedig annak mérsékeltebb oldalát. Igaz, hogy kezdetben megértést lehetett tapasztalni a herrnhutizmus és a radikális pieli/.mus között. Zinzendorf nagy reményeket táplált 1729 táján Dippel felett aratott győzelmével kapcsolatban.

4

6 Még olyan emberek között is a jó viszony fenntartására való törekvés volt felfedezhető, mint amilyenek Finnországban Ulstadius és Schaefer

tT vagy az Eriksson fivérek voltak.

4" A helyzet azonban nemsokára megváltozott. Dippelnek a váltságtanról alkotott tévelygő felfogását csakhamar leleplezték. Emiatt Zinzendorf legelkeseredettebb ellensége lett. Zinzendorf a maga részéről 1731-től kezdte a váltság-tant erőteljesebben hangsúlyozni. Istenfiúságát is egyedül a Krisztus véres áldozatára alapozta. Igaz azonban az is, 4

1 Jacobsson, i. m. 6. 7. 121 52. 1. 4

5 61. 1. v. ö. Ritschl, i. ni. III. 282. 1. " M 70. 1. ., 76. 1. 4

8 Zinzendorf felajánlotta eaeknek Herrnhutot. Jacobsson, i. m. 76. 1. 15