Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)
I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér
inkább Atyának és így szeretetnek tekintendő, mint királynak és bírónak. De az, hogy Dippel a külső gyakorlat helyére a belső életet, az igazi lelki imádságot, stb. helyezi, 2 8 mind azt mutatja, hogy a törvényt betölthetőnek véli akkor, ha az emberek minden külsőtől, így a kegyelmi eszközöktől is felszabadulnak. Mintha beszéde evangéliumtól zengne, amikor Istenről mint Atyáról és szeretetről szól, de a lutheri felfogással teljesen ellentétes. Dippel amint látjuk, ki akarta fordítani sarkaiból Krisztusnak az Isten felé végzett kiengeszteléséről és a bűnös embernek betudott igazságáról szóló tant, mivel ez mintegy akadályt képez a jó cselekedetek és az élet útján, hiszen a nyugtalan lelkiismereteket mindig a Krisztus áldozatában való hitre buzdítják. Így űznek — szerinte — protestáns oldalon is bűnbocsánat-vásárt, mikor Isten haragja és büntetése ellenére is, teljes biztonsággal élnek a Krisztusban, anélkül, hogy a Krisztus példája szerinti életre akarnának újjászületni. Dippel szerint Istenhez nem vezet más út, mint a bűntől való teljes elszakadás. Isten örökkévaló szeretet, aki nem követelhet semmiféle engesztelést, mivel haragja nem egyéb, mint leplezett szeretet, mely az ember megváltására irányul. Krisztus műve az volt, hogy önmagát megtagadva és a világtól elfordult élete példakép lett az emberek számára. A megszentelődést odáig lehet fejleszteni, hogy elérhető a teljes bűntelenség állapota is. 2 9 Mindebből látjuk, hogy a rajongó pietizmus, miközben a Tbelső értékekért harcolt és elvetette a külső egyházat, szembefordult a kegyelmi eszközök, a kiengesztelés és a megigazulás tanának lutheri felfogásával, végül az evangéliumi áramlatoktól merőben idegen vonalja jutott. Herrnhutizmus. Míg a pietizmus az orthodoxia hiányait igyekezett pótolni, addig, a maga rajongó oldalán elhagyta a keresztyén hit objektiv alapjait, mérsékelt irányzata pedig vaskos törvényszerűségbe fulladt, könnyen figyelmen kívül hagyta az istenfiúság békés, a kegyelem oltalmában örvendező hitbizodalmat. Holott az ember üdvbizonyosságát egyedül és kizárólag Istennek, a Jézus Krisztusban megjelenő kegyelmére építheti. Mintegy ellentéteképpen született meg a herrnhutizmus, mely új és erősebb alapot kínált, (hogy arra lehessen építeni. 3 0 A radikális pietizmussal ellentétben ez a mozgalom központi helyre állította a kegyelmi eszközöket, a megváltás rendje felöli tanítása pedig evangéliumibb volt. 3 1 Ez az iráyzat is megindította támadásait a maga oldaláról az othodoxia gyengeségei ellen. A herrnhutizmus atyjának, Zinzendorf grófnak már gyermekkori élményei is figyelemreméltóak: édesanyja elbeszélései elhunyt édesapjának »a Megváltó martir-személye iránt érzett szeretetéről«, vagy Edeiing udvarmester fiával folytatott beszélgetései »a Megváltóról és annak sebeiről« máris útbaigazítanak vállásosságának irányára nézve. 3' 2 8 Jacobsson, i. m. 69. I. v. ö. Ruutli, i. m. II. 6. 1. 2 9 Ritschl, i. m. II. 333. 1. Jacobsson, i. m. 18—20. I. 3 0 Jacobsson, i. m. 47. 1. 3» Lehtonen, i. m. 106. 1. Ruuth, L m. II. 8. 1. 5 2 Jacobsson, i. m. 24. I. 13
