Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér

egységét hangsúlyozták, az erkölcsi szemlélet nem volt elhanyagolható. 1® A pietizmus másik elágazásában, a rajongó pietizmusban az evangéliumi, az egészen lutheri szempontok majdnem teljesen elvesz­tek. Gondoljunk csak a íinn vallásosságra is nagy hatást gyakorló fér­fiak közül Arnold Gottfriedra,. »A pártatlan egyház- és eretnektörténe­/em« írójára! Már kezdetben kételkedett az egyház megjobbulásában és Bábelnek csúfolta azt, 1 9 mivel ősi tisztaságától Nagy Konstantin idejé­ben eltért. 2 0 Bár nagy tiszteletet tanúsított Luther iránt, különösen annak reformátori munkásságát tartva szem előtt, és bár mérsékeltebbé válása után visszatért a korábban elvetett lutheri egyház szolgálatába, az partikuláris gondolkozása miatt számára mégis csak Bábel maradt. 21 Krisztus váltságművét allegórilcusan a lélek legbelsőbb megmozdulásaiba helyezte. Ez az elgondolás nála annál inkább természetes volt, mivel lehetségesnek tartotta a teljes bűntelenséget már itt e földi életben. 2 2 Még tovább fejlesztette a rajongó pietizmus elveit Oijypcl Johann Conrad kinek hatását Finnországban is megtapasztalták. 2 3 Dippel minden létező egyházat Bábelnek tartott. Felfogása szerint a zsidók, pogányok és a törökök is üdvözülnek, ha meghalnak a :világ számára és béketűrés­sel, jó cselekedetek gyakorlásában keresik a romolhatatlan állapotot. 24 Nézete szerint ,ai lutheránus egyház még a rómainál is rosszabb, bár ez utóbbi kezdetben jó volt, csak később fajult el (ausgeartet). Dippel elvetette a gyóntató széket. A keresztséget pedig — véleménye szerint — csak olyan meghatározott személyeknek lehet kiszolgáltatni, kik ismerik önmagukat és képesek a megtérésre. Az úrvacsora pedig, mint Jézus halálára emlékeztető cselekmény, kizárólag csak azoknak való, kik igazi keresztyénekként nem fertőztetik meg magukat külsőleges- és álistentiszte'etekkel, hanem a Krisztussal egy testet alkotnak. A hit­vallási iratok az antikrisztus szüleményei. 2 5 Dippel saját elgondolása szerint evangéliumi szempontokat hang­súlyozott, amikor azt bizonyítgatta, hogy a mérsékelt pietizmus vallásos­sága nem egyéb, mint erőltetett törvényeskedő szóbeszéd. 2® A pietista papok a betű rabjai, kik sohasem részesültek az evangéliumban. 2 7 Isten 1 8 Aulén, i. m. 297. I. Ruuth, i. m. Τ Λ 1905, 322. 1. Arra figyelmeztet, hogy a bűnbánali küzdelem gyakorlásában a megtérésre vonatkozó, de; az érzel­mekre építő felfogás igen alkalmas volt arra, hogy elhomályosítsa a hit által való megigazulás elvét, valamint a hitben meglévő bátor bizalom komoly és józan felfogását és birtoklását. «Ritsehl, i. m. II. 305. 1. 2 0 „ II. 307. 1. 2 1 „ II. 310—314. 1. 2 4 „ II. 319. 1. ^Jacobsson, Den svenska Herrnhut ismens uppkomst. 45. 1. Ruuth, Ab­raham Achrenius 1. 65. i. D. 1726—28-as években Svédországban tartóz­kodott. 2 4 Ritsehl, i. m. II. 323. 1. 2 4 Ii. 328 —329. ν. ö. Lehlonen. i. m. 20. 1. S Í„Ein affectirtes gesetzliches Mundwerk". Ritsehl, i. m. II. 332. 1. " Lehtonen, i. m. 20. I. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom