Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)

14 I>R. KOVÁCS SÁNDOR amely előtt minden világi hatalmasságnak le kell bocsátania fegyverét. Luther vallástételének pillanatában a worrnsi gyülésterem volt a világtörténelem középpontja. Egy egyszerű barát hordozta gyenge vállán, de erős lelkén a század történelmi feladatának egész terhét. Ε percben háttérbe szorult a Habsburg-sas és Yalois liliom világküzdelme ; nem érdekelt senkit, vájjon a magyar hősiesség meddig tudja védeni a Száva—Dnnavonalat: Vasco de Gama vagy Columbus fölfedezése váj-e új medret a világgazdaság fejlődésének; a szarmata síkságon megszilárdnl-e a szervezkedő cári Oroszország; Anglia kiheveri-e a piros és fehér rózsa harcának óriás vérveszteségét: az egyházi állam a spanyol és francia érdekkör kettős ostroma közt meg tudja-e őrizni semlegességét. Minden igaz ember Lutherre irányozta szemét. Egyetlen óriás kérdőjellé vált a müveit emberiség: mit szól ? mit cselekszik ? hü marad-e vagy meghátrál? És gyenge szava kihallatszott a gyülésteremből; meghallották az utcákon zsibongó emberrajok, a távol mezőkön dolgozó népezrek, az alpesi mezők pásztorai, a hollandi hajóácsok, a norvég halászok, a csallóközi és alsódunai «sajkások, a német landsknechtek, a nürnbergi kézmívesmesterek, akik közül egy, a híres Hans Sachs a „Wittenbergi Fülemilét" s több szép éneket írt az ő lelke ihletésére. Csodálatos megnyugvás édes érzése áradt szét bátor helytállása nyomán az egész világon, ahol érző szívű, Istent szerető, Krisztust kereső keresztyének laktak; könnyű szárnyú imádság módjára kélt a boldog sóhaj a keblekből: nem hátrált meg ! nem csalt meg! és mi tovább hihetünk abban, hogy a gondviselő isten minden időnek elküldi a maga prófétáját. iszonyat csak gondolni is arra, mi történt volna akkor, ha Luther a faggató kérdések ostromzápora alatt megtörik vagy meghajol, és megtagad, kárhoz-