Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

8 leszivárogtak Szlavóniába, a Szerénisógbe, ahol virágzó falvakat és gyülekezeteket alkottak. Letelepedésüket a szerbek irigykedve és gyűlölettel nézték, mint szerencsés hódítókat s amidőn a világháborúban egy ízben a szerbek áttörtek a Száva vonalán, dühük elsősorban az evangélikusok, mint a németség képviselői ellen irányult (gúnynevük: svábák). Igv esett áldozatul egy tót nyelvű gyyülekezet lelkésze, akit evangelikusságáért németnek hittek, noha a szlávsággal rokonszenvezett. Meg kell jegyeznünk, hogy a Bácskában, Tolnában református németek is laknak, erős gyülekezetekben tömörülve s jobbára hesseni, pfalzi eredetűek. Az alföldi városokban megtelepedett német iparosok, kereskedők hamar beolvadtak a magyarságba és reformátusságba. Debreczen, Sárospatak, Mezőtúr, Nagy-Kőrös ref. iskoláiban ősi szokásképpen a német nyelvet állandóan, néha a l atint is evangelikus tanárok tanították s erre itt-ott alapítványok szolgáltak. A tótság elterjedésének két kiváló területe van: a Felvidék, mely Zempléntől Pozsonyig terjed és az Alföld, ahol ismét külön békés-csanádi, pestmegyei, bácskai és bánsági települést különböztetünk meg. A Dunán túli részeken csak itt-ott van egy-két falú. A Felvidéken szó lehet keleti és nyugati tótságról. A gyülekezetek felföldi része az istentiszteleteken általában a bibliai cseh-tót nyelvet használta, mint szent nyelvet, amely azonban az élettől messze eltávolodott és a mindennapi életben ismeretlen volt. Ezzel szemben az utolsó félszázad alatt megszületett a népies külön tót irodalmi nyelv, ami egyúttal az önálló tót fajiság symbolumául és igazolásául szolgált. Szülőföldje a Liptóság, amelyet a közhit a legtisztább tót nyelv fészkének ismer. A tótság déli határa egyre délebbre húzódik. A XVI. század végén még a szepesmegyei Márkusfalván magyar nyelvű egyházi fegyelmi szabályzatot adtak ki s Illava még 1650 körül is magyar falú volt (Vág-Léva—Garam-Léva). Az állandóan hadat viselő s a török torkában levő magyar lakosság kipusztult s helyét többnyire az alányomuló tót lakosság foglalta el. Különben 20 körül jár a tót nyelvűket. Steltzer Henrik, a kirándulók vezetője tiltakozott ellene. «Nekünk több szabadságunk van Magyarországon, mint önöknek saját hazájukban.»