Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

9 járások száma, amelyeket az irodalmi nyelv csak nemzedékek multával olvaszthat magába. Eredet szempontjából vannak köztük cseh származásúak, a trencséni Puchó körül, akiket Lorántfy Zsuzsánna fejedelemasszony a harminc éves háború idején telepített le, mint menekülteket, a Rákóczi-ház ledniczi jószágain. Eredetileg reformátusok voltak, de utóbb hozzá simultak a környékező evang. falvak hitvallásához és kultuszéletéhez. Sok szenvedés jutott osztályrészükül, még I. Ferenc idejében is, a XIX. század első felében. A zempléni cseh-tel építés a környezet hatása alatt megőrizte református hitét, viszont nyelve átidomult a keleti tótság nyelvjárása szerint. Az alföldi tótság XVIII. századi telepítés; a törökvilág után olcsón lehetett szerezni a műveletlen területeken földet; a földesurak, kiváltkép Haruckern tenger kiváltsággal édesgették az Alföldre a a jobbágyságot a Felvidékről, ahol sorsa a vallási üldözések miatt nyomasztóvá ós elviselhetetlenné vált. Sőt kisbirtokú nemesek is elvándoroltak a nagy földbirtok urainak hatalmi és gazdasági területéről. Általában az értékesebb elemek vándoroltak el, akik hitüket tartották a legfőbb kincsnek s mintsem tőle megváljanak, inkább neki vágtak a bizonytalanságnak, vállalták az új település minden terhét, a mocsárszárítást, többszázados ugartörést. Ez idétl keletkezett Szarvas, Békés-Csaba, Tót-Komlós, Mezőberény, a pestmegyei falvak, Pilis, Alberti, Irsa, Péteri, Maglód, Czinkota stb. Nyíregyháza is ekkor alakul újjá a szarvasi tótok letelepülése révén. A szorgalom és munka csakhamar jólétet varázsol a pusztaság helyére. Az emberséges bánásmód, a jólét felszabadítja lelkét; érvényesül ereje; elhozza vallásos érzését, gazdag liturgiáját; vagyona képessé teszi iskolák alapítására (Szarvas, Békés-Csaba, Aszód, Nyíregy.háza). Erkölcse hasonlóvá lesz a magyaréhoz, a jobbágyság bélyege eltűnik lelkéről, homlokáról, mozdulatairól. Jellemző adat, hogy 1728-ban a szomszédos Pilis és Alberti háborút visel egy dűlő birtokáért, szabályszerű hadizenet után. Ez epizód rugója talán a földéhség lehetett, de a mód, ahogyan megvívták (békéltető papjaikat s a közös földesurat eltávolították a csata színhelyéről), a hadizenet, nyilvánvalóan bizonyságot tesz a magyar szomszédság erkölcsi hatásáról. Magukénak vallották a magyarság leg-