Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

7 magyarságnak volt legkisebb arányszáma, csupán '22°/o-a volt a magyarországi evangelikus lakosságának, e százalékszám 1910-ig 38o/o-ra emelkedett, minden erőszakos magyarosítás nélkül, a városok megmagvarosodása révén, a mit viszont a vasúti forgalom, a világlátás, a hivatalokban való elhelyezkedés, az iskolák munkája, bevándorlás s némi részben a katonaság idézett elő. Akadtak felvidéki tótok, akik a közös hadseregben német vezényszó mellett katonáskodva, vagy Amerikában tanultak meg magyarul. Az evangelikus magyarság törzse a Dunán túl lakik, vannak szigetei az Alföldön (Orosháza), kisebb része a Sajó s Tisza, Hernád vidékén, egy kis része Erdélyben. A németség legnagyobb csoportja Erdélyben lakik, a szászság, mely közjogi kiváltságainak védelme alatt legjobban megőrizte külön állását, önállóan fejlődött, a szellemi kapcsolatot az anyaország kul hírközpontjaival állandóan ápolta, faji és vallási egyéniségét egyformán szolgálta és fejlesztette s meglehetős fokú jólétre tett szert, pár évtized óta azonban lélekszámban s gazdasági tekintetben is hanyatlik, noha ellentállóbb, szívósabb a magyarnál. Másik csoportja a Szepesség és a bányavárosok csoportja a Kárpátok alatt él. Amint Erdélyben az oláhság, itt a tótság és lengyelség ostromolja a német falvakat és városokat. A harmadik csoport az ország nyugati határszélén lakik Trencséntől (mely azonban már rég elszlávosodott) Pozsonyon, Mosonyon, Sopronon át szinte a Rábáig. A negyedik csoportot XVIII. századi bevándorlók alkotják, akik a törökhagyta területeket szállták meg Délmagyarországon, Tolnában, Baranyában, Bánságban Mezőberényig és Orsováig. A felvidéki, déli és nyugati németség a magyarokkal elvegyülve a magyarságnak sok jellemvonását elsajátította, szinte egy vérré, egy lélekké vált vele, csupán nyelvét, itt-ott ruháját, egyes régi szokásait őrizte meg, amiknek jelenléte, eszmei tartalma azonban több helyütt már elhomályosult, esetleg rég kiveszett. Megszerették a magyarságnak igazi uri, nemesi jellemét, szabadelvű intézményeit, amelyek szabad kulturális fejlődését biztosították.*) A Bácskából lassan *) Egy ízben a pozsonyi szőlőmívesek, akik talán 90—95 °/o-ig evangélikusok, tanulmányútra indultak a Rajna vidékére, ahol egy tapintatlan és járatlan szónok elnyomott testvérek gyanánt ünnepelte