Raffay Sándor: Ötven év távlatából (Budapest, 1944)

37 oldalt is. A legfájdalmasabb az, hogy egyházunk híveiben a lutheri határozottság és a biztos öntudat elhanyatlott. Ma nagyon kevés ember vállalkoznék gályarabságra, de annál több akadna, mint ahogy akad is, aki ősei hitét könynyelműen elalkudja, vagy csekélységért áruba bocsátja, ötven évvel ezelőtt még alig akadt példa az egyházi vezetők köreiben, hogy hitüket elhagyták, vagy egyházukat elárulták volna. Ma igen kevés azoknak az evangélikus családoknak a száma, amelyekben egyházunk jövendője és reménysége biztos alapokon nyugszik. Mi okozta ezt az elhanyatlást és mi tartja azt fenn, sőt mi növeli naprólnapra, ezt érdemes volna külön tanulmány tárgyává tenni. Ha ötven év távlatából egyházunk irodalmi viszonyain is áttekintek, meg kell látnom, hogy az egylapúság állapotából ma már szinte a lapok túltengéséig jutottunk el. Azelőtt egy közigazgatási lapunk volt s mellette egy-két hetilapunk a belmisszió szolgálatában. Ma a különböző munkaterek szinte valamennyiének van már külön lapja. Van az ifjúságnak, van a papnéknak, van a missziónak, van az evangélizációnak stb. És vannalk külön gyülekezeti lapok és van szórványlap is. A dús termelés azonban, sajnos, nem jelent mindig gazdagodást. Azt hiszem, itt is el lehetne mondani, hogy kevesebb több volna. A lapok sokasága azonban mégis azt bizonyítja, hogy egyházunknak nagy az életereje és az élniakarása és így a lapbőség az egyház javára szolgál. Az ötven év folyamán már volt tudományos theológiai folyóiratunk is, a Theológiai Szaklap, amelynek utódja kíván lenni a Keresztyén Igazság. Valamikor a pozsonyi theológiai akadémia tanárai megindították a szakkönyvek kiadását is, de mert nem találtak kellő pártolásra, a munkát csakhamar abbahagyták. Mégis jelent meg az elmúlt ötven esztendő folyamán több olyan egyházi téren mozgó tudományos munka, amely erangéli-