Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Mi volna teendő?

55 állami érdek elsősorban és így merőben érthetetlen a magyar állam kormányának haligatagsága, tűrése, és egyoldalú elnézése. Dr. Pazár Zoltán egyébként azt javasolja, hogy az egyház kárára reverzálist-adó egyháztag az egyház tagjai sorából kizárandó, vagy más egyházi fenyítékkel sújtandó. Irányi Kamii egy későbbi cikkben védelmezi a maga álláspontját, és újólag hivatkozik a már idézett törvénycikkre, miért is az önkéntes kilépésnek való minősítés mellett foglal állást. Utoljára egy F. aláírású cikk jelent meg a reverzális kérdésében. Az író nagyon helyesen állapítja meg, hogy nekünk nem a róm. kat. egyházzal kell alkudoznunk, mert annak az alkudozáshoz szíve sohasem volt és nem is lesz, hanem ez az egész kérdés az állam tisztességének és igazságosságának kérdése lévén, csakis és egyedül a magyar államtól várhatjuk, hogy megembereli magát és az állami törvények tiszteletére kényszeríti az államnak minden polgárát, minden felekezetét és minden szervezetét. Másrészt pedig az állampolgárok vallásos meggyőződésének és a bevett vallások egyenjogúságának és viszonosságának érdekében a maga teljes tekintélyével és hatalmával az állampolgárok békés együttélését és szabad vallásgyakorlatát biztosítja. Amíg erre az állam magát rá nem szánja és férfias nyíltsággal és elfogulatlansággal nem vet gátat a túlkapásoknak, addig csak szenvedő és kérkedő osztályra fog oszolni a magyar nemzet társadalma. Mindezekután most már fel kell tennünk azt a kérdést, van-e mód a vegyesházasságok fájdalmas ügyének és a reverzálisszedés gyötrő szokásának megszűntetésére? Vannak akik ebben a kérdésben orvoslásul a megtorlást ajánlják, mások a törvényes úton való orvoslást, ismét mások a megelőzést tartják legcélravezetőbbnek. Ami előbb is a megtorlás kérdését illeti, ebben óvatosnak kell lennünk. Ezzel ugyanis igen sokszor magának a vegyesházasságot kötő hittestvérünknek okozhatunk meg nem érdemelt fájdalmat. Nem azokra gondolok most,akik hitetlenül, cinikus közönyösséggel vagy éppen haszonlesésből és más alacsony indúlatból adnak reverzálist akkor is, mikor talán nem is kényszerítik erre őket. Azokra gondolok, akik vegyesházasságra való lépésük előtt ideális álmodozásaik és boldog reménységeik között is gyötrődést szenvednek, akik a lelkiismeretükkel vívódnak és talán csak elháríthatatlan külső körülmények vagy leküzdhetetlen belső érzelmek békóiba nyűgözötten esnek az egyház iránt való hűtlenség bűnébe. A megtorlásban tehát