Raffay Sándor: A vegyesházasságról (Budapest, 1934)

Mi volna teendő?

56 evangéliumi álláspontra kell helyezkednünk. Azt hiszem, akkor járunk az evangéliumhoz méltó módon, ha legfölebb a poroszországi evangélikus egyház gyakorlatát követjük, amely szerint minden vegyesházasságra lépni szándékozó egyháztagot előbb írásban kötelességükre figyelmeztetünk, ha a figyelmeztetés nem használ és a reverzális adásával hűtlenség bűnébe esnek, akkor az esetet a szószékről meghirdetjük, a bűnöst pedig értesítjük, hogy egyházi tisztséghez való minden jogát elvesztette. A kiközösítés büntetése túlságosan szigorú. Alkalmazásában aligha mehetünk tovább, mint addig, hogy a hűtlenség bűnét elkövető embert hivatalosan felszólítjuk, hogy ha már ,az evangélium egyházát gyermekei részére drága örökségnek nem tekinti, nem kíván-e ő maga is az egyházzal véglegesen szakítani. Az úrvacsorától való eltiltás Isten jogaiba való beavatkozás, ami embert semmiféle körülmények között meg nem illethet. Mivel sokan vitatták azt a kérdést, hogy nem ütközik-e bele az egyházi megtorlásnak bárminémű alkalmazása az 1895. évi XLIII. t.-c. 4. §-ába, arra nézve teljesen megnyugtató és egyedül helyes dr. Pazár Zoltán kúriai bíró ama megállapítása, hogy a római katolikus egyház nem sokat törődik ezzel a törvénycikkel és híveinek még a negatív egyházi magatartást is szinte embertelen kegyetlenséggel bünteti, ha tehát neki szabad a törvény rendelkezését mellőzni és ezt az államhatalom egész kedélyesen elnézi, sőt helyesli, akkor a törvény eme rendelkezése minket sem tarthat vissza a római katolikus egyházénál sokkalta enyhébb megtorlás alkalmazásától. Ami a törvényes orvoslás lehetőségét illeti, itt két út mutatkozik alkalmatosnak. Az egyik az, hogy a római katolikus egyház jobb belátású és emberséges felfogású vezetőivel igyekezzünk beláttatni, hogy a vegyesházasság kérdésében elfoglalt, egyoldalú álláspontjuk nem méltó Krisztus egyházához és a szeretetnek ama szelleméhez, amelyről Jézus azt mondta; „arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretitek". A szeretet pedig sohasem lehet kíméletlen vagy embertelen. Vagy talán nem tudunk és nem is akarunk a Megváltó tanítványai lenni ? Ezt még feltételezni is bűn. De mit szólnak Krisztus tanítványainak örökös szeretetlenkedéséhez a hitetlenek és a máshitűek? Kétségtelen, hogy a római törvénykönyv magyarázatában maguk a róm. kat. egyházjogászok sincsenek teljesen egyező véleményen. Az is megállapítható, hogy a róm. kat. püspöki